Bullyball

45.

[Jungkook POV]

Második napja nem aludtam rendesen. Folyamatosan Taeről álmodtam, majd mindig sírva keltem fel. Volt olyan, hogy 20 évre zárták be, volt, hogy rosszul lett a fogdában, volt, hogy az őrök verték őt. Tudtam, hogy egyikről sem nagyon lehetett szó, mégis borzalmasak voltak ezek az álmok. Yoongi is néha benne volt a gondolataimban, hálás voltam neki és újra látni akartam, hogy rendesen megköszönjem a vigasztalását. Sajnos suliba mennem kellett, mert még mindig nagyon kevés hiányzásom maradt hátra, azokat pedig betegség vagy meccs idejére kellett tartogatni. Így reggel teljesen kómásan ültem le az asztalhoz bekapni egy pár falatot. Szerencsére nem volt mit titkolnom anyáék előtt. Beavathattam őket végre, hogy Tae miatt van rossz kedvem, így teljesen megértették a szótlanságomat, meg a karikás szemeimet. Jinnek aznap reggel megint korábban kellett elmennie, így maradt a buszozás a gimibe.

                              ***

-Tae! Végre itt vagy!-rohantam a barátomhoz, hogy a nyakába borulhassak. Ő azonban ellökött magától. Haragosan nézett rám, de leginkább szomorúságot láttam a tekintetében.
-Tudod, mennyit szenvedtem bent? Egyedül, egy ketrecben, napokon keresztül, bámulva ki a fejemből. Ez miattad volt, Jungkook. Nem akarom, hogy újabb hülyeségekbe keverj. Ne legyünk többé barátok, jó?-nézett komolyan rám. A sokktól eltátottam a számat. Ez...ez nem lehetséges!

-Jeon Jungkook!-hallottam meg a nevem. Úristen, ne! Pont matekon, a legszigorúbb tanárnál kellett bealudnom?! Ijedten emeltem fel a fejem a padról.-Olvasd fel a feladatot!-utasított. Na, most végem van. Így is hármasra állok a tantárgyból, ráadásul a milliónyi szöveges egyenletből fogalmam sem volt, melyiket kérdezi. Ha Taehyung ott lett volna, tuti időben felkelt...
-Nem tudom, hol járunk.-vallottam be.
-Ki gondolta volna?-forgatta a szemét.- Órai munka egyes. Kérem az ellenőrződet!-nyújtotta ki a kezét. Idegesen felsóhajtottam. Már csak ez hiányzott. Előkotortam a táskámból a kis füzetet, és némán odavittem neki.
-Remélem, máskor az éjszakát használod pihenésre.-fűzött egy megjegyzést, ahogy a tolla sercegett a papíron.
-Igyekszem.-suttogtam leginkább magamnak, majd visszaültem a helyemre.

                           ***

-Itthon vagyok!-közöltem a lakásba lépve. A bátyám fogadott, isteni ebéddel.
-Szia, Kookshi! Milyen napod volt?-jött elő a konyhából. Fáradtan elmeséltem neki a történteket.
-Mekkora szemét. Bár ezt eddig is tudtam. Örültem, hogy átmentem nála.-mormogott. Igen. Park tanárnővel nem sok diák volt kibékülve.-Na, gyere!-invitált beljebb.-A kedvencedet főztem.
Miután telepakoltam a hasam, felmentem a szobámba, azzal a céllal, hogy tanuljak, majd aludjak egy kicsit. Már éppen elhelyezkedtem a matracon, amikor Jinki hívott. Nagyon megörültem neki. Kérdezett a tegnapról, úgyhogy tudattam vele az újabb eredményeket, aztán a napi eseményeket. Biztosította, hogy pénteken megkapja a járógipszet, és hétfőn már jön edzést látogatni. Ennek őszintén nagyon örültem, hiányzott a csapatból. Fél óra telefonálás után letettük. Egy kicsit jobb kedvűen sikerült álomba merülnöm.

                           ***

Sikeresen csak másodjára keltem fel az ébresztőre, ezért fél hatkor pattantak ki a szemeim. Nem is én lettem volna. Kisebb sokkot kaptam, mikor megláttam, hány óra van. Óriási kapkodásba kezdtem. A cuccom szerencsére össze volt dobva, csak át kellett vennem a szakadt melegítőmet, meg felkapnom valami pulcsit. Lekapcsoltam a villanyokat. Tudtam, hogy Jin Nammal lóg, így bezártam az ajtót, aztán pedig lóhalálában futottam a háromnegyedes buszhoz. Eközben kikötődött a cipőfűzőm, majdnem hasraestem, kiesett a fülhallgatóm, kinyílt a táskám és majdnem elütött egy biciklis. Igen, ennyire szerencsétlen voltam. De legalább elértem. Leszállva megint szedtem a lábaimat, ahogy csak tudtam. Yungmin cucca ismét nem volt az öltözőben. Ez azért megért egy mosolyt, de így is borzasztóan kellett sietnem az átöltözéssel. Már Yoongi is felbukkant, mire elkészültem, úgyhogy bevártam, miközben megköszöntem neki a segítségét. Együtt léptünk be a terembe.
-Na, a két jómadár is megérkezett!-fonta keresztbe a karjait az edzőnk. Értetlenül néztem rá, hiszen nem nagyon siketült felfognom a mondatát. Mi lehet a baja?-Üljetek le gyorsan!-tapsolt, mire helyet foglaltunk a többiek között a padon.
-Tehát, fiúk.-kezdett bele a mondandójába.-Jövő hétvégén újabb, háromnapos meccs elé nézünk Busanban.-ennek a hírnek a hallatára annyira boldog lettem, hogy még a hideg is kirázott. Busanban? Végre megint látom a szülővárosomat, és nagy eséllyel a barátaimat is!-Természetesen a pénteki napot az akadémia leigazolja az iskolából. Gwanju és Daegu csapatával játszunk majd. Részleteket az indulásról, érkezésről, szállásról majd nemsokára mondok.-közölte.-Egyébként Jinki hétfőtől civilben visszajön, Yungminnak pedig eltört az orra.-pillantott szigorúan a mellettem ülő szerelmemre. Próbáltam elrejteni a vigyort a képemről. Megérdemelte, de micsoda bunkó! Beköpte az edzőnek a verekedést?- A meccsre már jön majd, de még a jövő hetet kihagyja. Yoongi, Jungkook!-nézett ránk.-Veletek pedig szeretnék beszélni az edzés után. Ennyit akartam volna mondani. Alapvonalra álljatok, fejenként 1 labdával!

Sziasztok!
Délután jön a második rész!:)❤