Bullyball

50.

[Jungkook POV]

A következő héten semmi érdekes sem történt hétvégéig. Tae visszajött a suliba, amitől az egész sokkal jobb lett. Volt érdekesség a napjaimban, nem volt dögunalmas minden óra így. Edzéseken keményen dolgoztunk. Jinki visszajött, aminek tényleg mindenki örült. Igyekeztem kiélvezni minden egyes Yungmin mentes percet, és csak a csapatkapitánnyal meg Yoongival foglalkoztam. Amit furcsálltam, hogy az idióta csapattársunk haverjai egész héten felénk sem néztek. Arra számítottam, hogy mindent megtesznek majd, hogy kikészítsenek minket, de nem, ilyenről szó sem volt. Egy valamit azonban megtudtam. Yoongi és a barátnője szakítottak. Amikor ezt elmondta Jinki, hirtelen nem is tudtam, mit érzek. Először olyan boldogság tört rám, hogy az égig tudtam volna szállni, aztán viszont rájöttem, mekkora szemét vagyok. Hiszen biztos nem volt neki könnyű, miután a szerelme közölte, hogy Amerikába költözik. A helyzetébe belegondolva, én a szobámban zokogtam volna hetekig vagy hónapokig. Viszont eldöntöttem, hogy most lépek akcióba, mielőtt még bárki másba beleszerethetne.  Nem nyomulósan, csak finoman. Szerdán suli után elmentem Taehyunggal vásárolni. Vettem két farmert, egy szakított térdeset meg egy szűket, ami sokat mutat. Egy hosszított, szaggatott szürke pólót, egy piros pulcsit, egy fekekete-piros kockás inget és két fejpántot is szereztem be. Fodrászhoz is elmentem megigazíttatni a hajamat. Mindent azért csináltam, mert úgy gondoltam, nem árt egy kis változás. Csütörtökön már alig bírtam magammal. Izgatottan mentem edzésre és még izgazottabban jöttem el. Alig vártam a másnapot.

[Yoongi POV]

A hétvége meg a hétfő és keddi nap különlegességek nélkül telt el. Nagyjából sikerült összekaparnom magam valahogy. Folyamatosan azon gondolkodtam, ami megfogalmazódott bennem. Hogy igaz-e, amit gondolok. Többször futtattam végig az agyamban az elmúlt 2 hónap eseményeit, és egyre inkább biztos lettem a dologban.
1. Számtalanszor állt már fel Jungkookra. 2. Pillangókat érzek a gyomromban, ha meglátom. 3. Megcsókoltam kétszer, és olyankor mindig azt kívántam, bárcsak örökké tartana az a pillanat. 4. Megint majdnem öngyilkos lettem, mikor elttűnt. 5. Fájt látni, ha bántják. 6. Egy ideje 0-24-ben, de legalább 23-ban rá gondolok. 7. Olyat tettem érte, amit életemben soha: verekedtem. 8. Hamarabb engedtem közel magamhoz, mint eddig bárkit. 9. Kívántam. 10. Újra csókolózni akartam vele, meg akartam érinteni tiltott helyeken, fogni akartam a kezét, beszélgetni akartam vele. Összeszedve, a végére már pontosan tudtam, hogy szeretem. Kicsit hibáztattam magam, hogy már itt tartok, hiszen alig váltak el Hyeminnel az útjaink, máris másért dobogott a szívem. De mentségemre szóljon, hogy elvileg az érzéseknek nem lehet parancsolni. Elhatároztam, hogy a legjobb barátomnak tudnia kell erről, akármi is lesz a véleménye. Ezért szerdán elmentem hozzájuk még edzés előtt.
-Na, miről szerettél volna beszélni?-kérdezte kíváncsian.
-Öhhmm...-kezdtem habozva.-Jinki, te...mit szólnál, ha...meleg lennék? Vagyis inkább biszexuális?
-Hát, ha erre gondolsz, nem löknélek el magamtól, vagy valami. Ugyanúgy a barátod maradnék, és támogatnálak.-mondta. Láttam rajta, hogy nem hazudik. Ezzel a szívemen terpeszkedő kő fele leesett. Folytattam.
-És...ha most azt mondanám, hogy...érzek valamit egy fiú iránt?
-Hú, apukám!-nevetett fel.-Kiugranék a bőrömből, és alig várnám, hogy tudjam, kiről van szó.-jelentette ki. Boldogan elmosolyodtam. Úgy éreztem, nincs értelme tovább halogatni az őszinte vallomást.
-Na jó. Szerelmes vagyok Jungkookba, mint a rohadt élet.-közöltem, amennyire egyszerűen csak tudtam, de az ujjaim tördelése árulkodott az idegességemről, hogy vajon mit mond majd. Hát, nem olyat hallottam, amire számítottam.
-Jahhj, Min Suga barátom. Örülök, hogy végre rájöttél.-sóhajtott fel, hatalmas vigyorral az arcán.
-Hogy mivan?!-kaptam fel a fejem meglepetten. Miért tudta mindenki hamarabb, mint én?
-Istenem! A napnál is világosabb volt már egy jó ideje. Csak vártam, hogy magadtól fedezd fel.
-Komolyan?-gondolkodtam el. Végülis...mindazok az események, amik erre utalhattak, tényleg fokozatosan történtek meg.
-Igen.-vágta rá.-Ahhj, ha tudnád, milyen boldog vagyok most! A kezdetektől figyeltem a szenvedéseteket...mostmár ideje lenne összejönnötök. Ó, Yoongi, olyan szép pár lennétek!-merengett, mire röhögésben törtem ki.
-Így gondolod?
-Teljes mértékben.-bólintott.-Ugye, mondd, hogy nem találtad ki, hogy Jungkook-felejtő akcióba kezdesz, és addig küzdesz az érzéseid ellen, amíg bele nem őrülsz?-pillantott rám reményteli szemekkel. Megráztam a fejem.
-Azt hiszem...nem. Én...inkább...be akarom vallani neki őket. Csak...nem korai még?
-KORAI?-kiáltott fel.-2 hónap után? Miket beszélsz, haver?
-Mármint...Hyemin után.-fejtettem ki jobban.
-Jaj, hagyjuk már. Bírtam a csajt, de már a múlté. Suga, nem gáz, egyáltalán. Tényleg. Ha meg mégis, kit érdekel?-szegezte rám a tekintetét. Széles mosolyra húztam a szám.
-Akkor...hétvégén lesz elég időnk szerintem. Majd kitalálok valami romantikusat. Én...el sem hiszem hogy ez történik.-bámultam rá hitetlenül.
-Váá, de jó!-pattant fel az ágyról, majd a mankójával száguldott felém, hogy a nyakamba "ugorjon".-Itt volt már az ideje. Hidd el nekem, nagyon boldogok lesztek együtt.
-Ennyire biztos vagy benne, hogy igent mond?-kérdeztem.
-Na, ne szórakozz. Legalább annyira odavan érted, mint te érte. Egymásnak lettetek teremtve.-magyarázott hevesen.
-Oké, értem. Azért egy valamit ígérj meg.-nyújtottam felé a kisujjamat.
-Mit?
-Ne mondj neki semmit. Meglepetésnek akarom.
-Ígérem.-kacsintott vidáman, és belefűzte az övét. Hát, ezt megbeszéltük.