Bullyball

54.

Három kopogásra ébredtem. Egyből utána nyílt az ajtó, majd az edző lépett be a napfény által gazdagon megvilágított szobánkba.
-Jó reggelt, fiúk! Keljetek. Fél óra múlva reggeli, oké? 11-kor kezdünk, ma csak egy meccsünk lesz. A délutánról majd mindent elmondok.-magyarázott. Álmosan bólogattunk, a szemünket dörzsölgetve. 9 óra volt, nem kellett korán kelni, de...hosszú éjszakám volt. Ugye? Ugye nem csak álmodtam a történteket? Hamar megkaptam a választ.
-Na, mondjatok már valamit! Avassatok be a fejleményekbe!-türelmetlenkedett Jinki. Mire felértünk este, ő már aludt. Igazából fogalmam sincs, mennyi lehetett az idő. Yoongi kérésére maradtunk még egy kicsit, fél órán keresztül semmi mást nem csináltunk, csak smároltunk néhány extrával. Azt hiszem, ennek az eredménye lett, hogy a nyakamon egy óriási szívásfolt éktelenkedett reggelre. Ja, meg az is, hogy bezártak minket a kajáldába. Így történhetett, hogy koromsötétben, mikor mindenki békésen szundított, két fiú azzal próbálkozott, hogy kimásszon az ablakon. Megérte, mert 2 órányi szenvedés után sikerült.
-Hát...-ásított a szerelmem. Nem fejezte be a mondatot, csak felém sétált. Átkarolta a derekamat, és hosszasan megcsókolt. Belemosolyogtam a csókba, majd elmerültem a szájában. Egy kis köhintésre váltunk szét egymástól.
-Bővebben?-vonta fel a szemöldökét a csapatkapitány.-Mert ilyet már láttam.-emlékeztetett minket.
-Hé.-durcázott Yoongi.-Jungkook és én innentől egy párt alkotunk. De te kérted. Beszéltünk, szerelmet vallottam, majd megkóstoltam az ajkait, kiszívtam a nyakát, ő is az enyémet, felfektettem az asztalra, levettem a pólóját, és...
-Jól van, jól van, abbahagyhatod.-nevetett fel Jinki.-Pont eleget hallottam. Sokáig, idióták!-vigyorgott, aztán pedig közelebb jött, hogy öleléssel gratuláljon. Azonnal fel kellett hívnom Jint és a barátaimat. Úgy döntöttem, egyszerűbb, ha ideiglenesen beteszem a bátyámat a hármas csoportunkba, hogy videóhívást indíthassak.
-Bocsi, el kell intéznem egy nem túl férfias beszélgetést.-mondtam Jinkiéknek, nem véletlenül. Ahogy magukra hagyva őket bevonultam a fürdőszobába, már elárasztották a csoportot kérdőjelekkel és kíváncsi kérdésekkel. Rákattintottam a kis kamerára. Ahogy érdeklődő arcok jelentek meg a telefonom kijelzőjén, belevágtam a lényegbe.
-TEGNAP ESTE YOONGI ELMONDTA, HOGY SZERET, ÉS ÖSSZEJÖTTÜNK!-sikítottam fel lányosan. Segáz. Mindenki szája tátva maradt a meglepetéstől. Nem csodálom. Még nekem sem sikerült feldolgoznom vagy felfognom az egészet. Taehyung szólalt meg először.
-Jungkook! Te most komolyan beszélsz?-fürkészett.
-Nem látszik?-kérdeztem vissza izgatottan, miközben a lábammal a csempén doboltam, a szívem pedig majd' kiugrott a helyéről.
-ÚRISTEN, KOMOLYAN BESZÉLSZ!-ocsúdott fel Jin.-Öcsi, ez hihetetlen!
-Eskü, mindjárt elindulok hozzátok Busanba! Kook, nézd már, milyen hatással van rám az örömöd! Ezzel feldobtad a napom!-vigyorgott boldogan Jimin. Pótolhatatlan barátaim vannak.
-Wow! Gratulálok, meg minden illedelmes szöveg, de mesélj már!-reagált Tae hozzá illően, mire a másik kettő is bólogatni kezdett. Felnevettem.
-Izé...vacsora után elhívott pár szóra. Kerestünk egy nyugodt helyet, ami az akkor még nyitott ebédlő volt, ahol először megható dolgokat magyarázott, majd egyenesen közölte velem az érzéseit, én meg boldogságomban elsírtam magam. Ezután megcsókolt egyszer, aztán többször, végül pedig...lefeküdtünk.-vallottam be. Nem szégyelltem ilyenről beszélni előttük. Csak a testvéremről és a legjobb haverjaimról volt szó.
-És ezt még csak most mondod?-pattant fel az ágyáról az előbb említett.-Istenem, felnőttél!-elmélkedett.
-De Hyung! Már Hobival is megtörtént!-kuncogtam.
-Tudoom, de akkor is nagy szó.
-Részleteket!-szólaltak meg perverz módon az osztálytársaim. El kellett
szomorítanom őket, hogy erre most nincs időm, viszont beavattam őket abba, hogy hogy zártak be engem és a szerelmemet a kajáldába, majd elemeztem nekik a kijutásunkat is. Mindhárman nagyon röhögtek.
-Yungminnal mi van?-vonta össze a szemöldökét Hyungom.
-Tegnap közölte, hogy keresi a megfelelő alkalmat, mikor szétverhet minket. De Yoongiék mellett nem félek.
-Gondolkoztam valamin. Pont ideális lenne. Ugye mindig akkor lép színre, ha egyedül vagy, vagyis mostmár Yoongival inkább vagytok. Úgy kéne tennetek, mintha Jinki nem lenne ott, de közben épp az ellenkezője történne és szólna az edzőnek. Így láthatná, hogy Yungmin mit csinál.-vázolta fel a tervét. Átfuttattam az agyamon a gondolatát. Egyáltalán nem tűnt rossz ötletnek.
-Milyen okos vagy!-vakarta meg a tarkóját Chim.
-Igen. Ez egy próbát tuti megérne, Kookshi!-biztatott Tae is.
-De honnan tudjuk, mikor jön?-ráncoltam a homlokom.
-Adjatok neki alkalmat, mikor úgy tűnhet, mintha csak ketten lennétek. Nagy bajod nem eshet, mert Kim úr valószínűleg nem fog végignézni egy verekedést. Azonban muszáj szembesíteni, hogy milyen ember Yungmin.-nézett a szemembe mobilon keresztül.
-Igazad van.-bólintottam.-El fogom mondani ezt Yoongiéknak.
Tennünk kellett valamit, ez pedig értelmesnek bizonyult. Sok simítás kellett még, de úgy éreztem, talán megéri majd.
-Köszönöm, Jin.-mosolyogtam, ahogy elképzeltem az idióta csapattársam meglepett, ijedt fejét. Ezután Jinki kopogott az ajtón figyelmeztetésképpen, hogy még mindig pizsamában ülök a zuhanyzó szélén, miközben 10 perc múlva kezdődött a reggeli. Ezért gyorsan el kellett köszönnöm a bátyámtól meg a barátaimtól. Megígértem, hogy még hívom őket a meccs után. Ahogy kiléptem a fürdőszobából, egy édes csókba futottam. Jól kezdődött a nap.