Bullyball

52.

-Nézzétek, ott van!-hallottam meg Chan hangját valahonnan a hátam mögül, miközben őket kerestük. A meccs eredménye Daegu ellen 93: 90 lett nekünk. Ugye, milyen durva? Minsung hármasa az utolsó 4 másodpercben döntötte el a meccset. Megfordultam.
-Jungkook!-szaladtak oda hozzám a barátaim.-Úristen!-öleltek meg sorban, miközben gratuláltak.
-Annyira jó látni titeket!-mosolyogtam  boldogan.-Ő itt Jinki, bár szerintem egyértelmű.-mutattam a mellettem álló gipszes lábúra.-Ő pedig Yoongi.-folytattam egy jelentősségteljes pillantással. A haverjaim szemei kikerekedtek, majd mindannyiuk arcán széles vigyor jelent meg.-Fiúk, ők Hobi, Jisung, Chan és Woojin.-mutattam be a busaniakat is. Mindenki kezet fogott mindenkivel.-Olyan jó végre őszintén boldognak látni, Kook.-nézett rám Hobi.-Mondtam, hogy minden rendben lesz.
-Ez így van. Tényleg köszönjük, hogy vigyáztatok rá a rosszabb pillanatokban.-hálálkodott Jinki, Yoongi pedig rögtön helyeselt.
-Ez természetes.-vágta rá Woojin.-Amúgy Jungkookie, azt hiszem láttuk Yungmint.
-Ja, igen. A színes orrú volt az a szemét állat?-kérdezte Jisung.
-Pomtosan.-válaszoltam röhögve.
-Szép munka, Yoongi!-fordult a szerelmem felé Chan, mire az elmosolyodott. Hirtelen rám pillantott, mire a szívem majd' kiugrott a helyéről. Sokáig időzött rajtam a tekintete. Megijedtem, hogy baj volt neki, hogy elmondtam a történteket Jisungéknak.
-Köszi. Ráfért már.-szólalt meg végül. Megint eszembe jutott a buszos beszélgetésük. Megráztam a fejem, hogy elszálljanak a gondolataim és tudjak a haverjaimra koncentrálni. Ezek után elmentünk a büfébe kajáért, majd felmásztunk a lelátóra szurkolni, mert a régi csapatom meccse következett. Igaz, kikaptak, de szerintem ügyesek voltak, mi pedig nagyon jól elvoltunk közben. Szerintem a srácok megkedvelték egymást. Ahogy a busaniak levonultak a pályáról, felpattantam.
-Lemegyek köszönni.
Erre Jinki és Yoongi is eldöntötték, hogy visszamennek a többiekhez, Hobi, Chan, Jisung és Woojin pedig ott maradtak, hogy megnézzék a következő mérkőzésünket is. Azt mondták, hogy ha nem lesz időnk visszamenni hozzájuk, ne aggódjunk, mert szombaton és vasárnap is kijönnek. Izgatottan száguldottam le a lépcsőn. Megálltam a megszokott hazai öltöző előtt, és vártam, amíg befejezik a megbeszélést. Először a csapatkapitányuk jelent meg az ajtóban.
-Changbin!-szólaltam meg, mire meglepődve megfordult.
-Jézusom! Jungkook, te vagy az? Hogy kerülsz ide?-tátotta el a száját.
-Nem láttátok az első meccset? Mi játszottunk Daegu ellen!
-Nem, 10 perccel a kezdésünk előtt érkeztünk. El sem hiszem, hogy megint látlak!-ölelt meg boldogan.-Várj.-mondta.-Gyerekek! Itt van Jungkook!-szólt be az öltözőbe. Értetlenkedés hallatszott, majd mindenki kidugta a fejét, akivel jóban voltam. Ahogy rájöttek, hogy Changbin nem szívatja őket, Seungmin, Felix, Jeongin, Hyunjin és Minho egy emberként ugrottak rám. Kérdésekkel halmoztak el, majd mesélnivalókat zúdítottak rám, úgyhogy én is elújságoltam nekik néhány dolgot a velem történtekből. Az edző is megjelent, büszkén simogatta meg a fejem, és érdeklődött felőlem. Addig beszélgettem velük, amíg meg nem jelent Yoongi.
-Sziaasztok! Kookshi, gyere, mert indul a melegítés.-intett felém.
-Ő a kiszemelted?-kérdezte kíváncsian Jeongin. A többiek egyszerre boxolták vállon, én pedig égő arccal lehajtottam a fejem, de azért bólintottam egy aprót. A kérdés alanya felnevetett.-R-remélem, még találkozunk.-dadogtam a csapatnak. Viszonozták a kívánságomat, majd még mindig elpirulva követtem Yoongit a pályához.

                              ***

-Ez azért nem volt semmi!-állapította meg Jinki vacsora közben. Nos, igen. Gwanju csapatánál százszor erősebbek voltunk, így a végeredmény egész pontosan 84: 36 lett.
-Szerintem se.-helyeseltem, miközben tömtem magamba a kaját. Nagyon éhes voltam, és 7 órára értünk vissza a szállásra.
-Nekem ennyi elég volt.-dőlt hátra Yoongi.
-Figyelmet kérnék!-hallottuk meg az edző hangját.-Mégegyszer mondom, nagyon ügyesek voltatok ma. Ezen az estén semmi program nincsen, így azt csináltok, amit akartok. Kint van palánk, focikapu meg minden. A lefekvést rátok bízom, úgy csináljátok, hogy holnap legyen erőtök.
-Rendben!-válaszoltuk. Ezzel elkezdett mindenki szétszéledni. Hirtelen azonban nem várt dolog történt. Yungmin lépett az asztalunkhoz.
-Nehogy azt higgyétek, hogy innentől jópofizni fogok veletek. Csak keresem a megfelelő alkalmat, hogy szétverjem  a pofátokat. És meg fogom találni.-kacsintott gúnyosan. Rossz érzésem támadt, ahogy ott hagyott minket.
-Ne aggódj, nem lesz gáz, nem vagy egyedül.-nyugtattott a szerelmem és Jinki is. Elmosolyodtan, hisz igazuk volt. Mellettük nincs okom a félelemre. Éppen indulni akartam volna, hogy felmenjünk a szobánkba, viszont keresztülhúzták a számításaimat. Ugyanis valaki gyengéden megfogta a karomat.
-Jungkookie!-fúrta a tekintetét az enyémbe Yoongi.
-Igen?
-Kijössz velem az udvarra? Beszélni szeretnék veled.

Sziasztok!
Hamarabb jött a folytatás, emchan012 kivételes kérésére😂❤
További szép napot❣