Bullyball

53.

-Öhhm...persze.-bólintottam. Mégis mit akarhat? Azt hiszem, tudom. Azt akarja mondani, hogy legyek szíves nem mindenkinek elpofázni a megmentőakcióját, mert olyan sokáig bámult rám, mikor kiderült, hogy Chanéknak elmondtam. Ráadásul utána még Jeongin is rákérdezett. Erre készültem fel. Nem tudtam hova megyünk, de látszólag ő sem. Az udvaron nézelődött, majd megakadt a szeme a kajálda épületén, közvetlenül a koli mellett.
-Gyere!-szólt, én pedig követtem. Azt hittem, zárva lesz, de tévedtem. Sötét volt, viszont az ajtót nyitva hagyták.
-Meg mersz várni itt?-kérdezte.
-Miért jöttünk be?-értetlenkedtem.
-Kell egy nyugodt hely, ahol dumálhatunk kettesben. Csak egy zseblámpát hozok, hogy lássunk valamit.
-Oké.-vontam meg a vállam. Amíg egyedül voltam, tovább agyaltam. Továbbra sem értettem az egész helyzetet. Aztán hirtelen beugrott valami.
"Tudom. De várd meg az estét, oké? Úgy sokkal jobb lesz."
Este van. És...amit utána mondott...nem, kizárt. Mégis ezen kattogott az agyam.
-Visszajöttem.-jelent meg hirtelen. Felkttintotta a világító eszközt, majd az asztalra tette, így lett fényünk.
-Miről akarsz beszélni?-haraptam be az ajkam.
-Igazából.-jött közelebb.-Fhuu, nem vagyok jó az ilyenekben, de megpróbálom kifejezni magam.-kezdte a hajába túrva. Annyira szexi volt megint! -Tehát. Jungkook, én...szakítottunk a barátnőmmel. Aznap olyat mondott nekem, amitől nagyon elgondolkodtam. Megcsókoltalak. Kétszer. Élveztem. Túlságosan is. Majdnem öngyilkos lettem, mikor eltűntél. Sírtam a boldogásgtól, mikor visszajöttél. Még mindig görcsbe rándul a gyomrom, ha meglátlak. Iszonyatosan kívánlak. Nem tudom, miért nem jöttem rá az egészre hamarabb. Megkímélhettelek volna úgy másfél hónapnyi szenvedéstől, és...azt hiszem, magamat is. Az ég szerelmére, még Jinki is észrevette, csak én nem! Mindegy. A lényeg, hogy mostmár egész biztos vagyok benne. Esküszöm neked az életemre. Nem szívatlak. Nem foglak többször hiú reményekbe kergetni. Amit most hallassz, az a valóság. Szeretlek, Jeon Jungkook. Szerelmes vagyok beléd.-nézett a szemembe, a szívére téve a kezét. Totális sokk ért. A számat eltátottam, a szemeim kitágultak, a szívem olyan hevesen dobogott, mint még soha az életben, a víz folyt rólam, egy hang sem jött ki a torkomon, a könnyek pedig folyni kezdtek az arcomon. Ez...csak álmodom, vagy tényleg itt állok, Yoongi előtt, aki szerelmet vallott nekem? Hamar megkaptam a választ. Letörölte a szemem, majd nagyon lassan és óvatosan kezdett felém hajolni. Hagytam. Valójában, semmit nem akartam jobban, csak hogy megcsókoljon, és érezzem, hogy ébren vagyok. Megtörtént. Nagyon gyengéden az ajkaimra tapadt, majd mozgatni kezdte a száját az enyémen. Hát, azt kell mondjam, nem kellett több nekem. Vele ellentétben hevesen viszonoztam a cselekedetet. Megnyaltam az ajkait, hogy bejuthasson hozzá a nyelvem, mire  résnyire nyitotta azokat. Érzékszerve táncolni kezdett az enyémen.
-Én is rohadtul szeretlek, Min Yoongi.-nyögtem a csókba. Ez volt az utolsó értelmes mondatom. Semmi nem érdekelt. Rengeteg kínlódás után idáig jutottunk, hogy megkaphattam ezt a csodálatos fiút. Ez volt a legeslegjobb dolog a világon, ami történhetett volna abban a pillanatban. Hirtelen ágyéka az enyémnek nyomódott, mire megéreztem a meredező tagját. Nem mint ha eddig nem őrültem volna meg érte, de így, hogy először éreztem meg méretét, annyira megkívántam, hogy azt kifejezni sem lehetett. Az eszemet a lehető legmélyebb raktárba helyeztem, így csak a testem vágyainak éltem az este további részében. Fogait a nyakamra helyezte, és éhesen kezdte szívogatni a bőrt rajta, mire egy apró, jóleső sóhaj tört fel belőlem. Karjaiba kapva felültetett az asztalra, majd mellém mászott. Kezeit a felsőm alá csúsztatta, simogatott, miközben szenvedélyesen smároltunk. Magamtól szabadultam meg a pólómtól. Lefektetetett, majd fölém hajolva a bimbóimmal kezdett szórakozni. Az első nyögéseim elhagyták a torkomat. Ő is messzire hajította felső ruhadarabját. Tenyerét a férfiasságomra helyezte. Nadrágon keresztül kezdett ingerelni az ujjaival, aztán lassan lehúzta rólam az első zavaró tényezőt. Boxeren át folytatta a játszadozását. Egyre gyakrabban hallattam a hangom, ahogy makkomat cirógatta, majd rápuszilt szerszámom hegyére. Mielőtt megszabadított volna az utolsó engem fedő anyagtól, az enyémbe fúrta a tekintetét.
-Meddig mehetek el?-suttogta. Egy pillanatra visszatettem az agyam a helyére, hogy átgondoljam. Jó, ha mondjuk aznap vagy egy hete ismerkedtünk volna meg, esetleg csak egy fellángolás lett volna vagy valami, akkor azt mondom, ne feküdjünk le. De  2 hónapja belezúgtam, és nagyon is akartam. Annyira, hogy már szinte perzselte a bőrömet az érintése. Ráadásul ha ennyire rendes, hogy direkt megkérdezi, akkor megérdemli. Amúgy is megérdemli, mert ő Yoongi, a szerelmem.
-Bármeddig.-válaszoltam. Így lerántotta rólam az alsót, mire teljes egészemben láthatott engem. Ő is hamar megmutatkozott előttem, majd két lábát keresztbe tette rajtam, és úgy térdelt felettem. Első ujját felcsúsztatta a testembe, mire fájdalmasan megnyikkantam. Hagyta, hogy szokjam az érzést, majd még három ujja követte azt, fokozatosan. Nem gondoltam, hogy ezután fájni fog a behatolás, de valójában kicsit sem volt kellemes. Fogaimat összeszorítva, és Yoongi karjaiba markolva próbáltam tűrni a kezdeti nehézséget. Amikor mozogni kezdett bennem, az meg rosszabbul esett, de tényleg egy kis idő múlva átvették a szenvedéssel teli kiáltások helyét az élvezettel teli hangok.
-Ahh, Jungkook, elveszed az eszem. Ahh, milyen szűk vagy.-nyögdécselt a szerelmem. Élvezetem fokozására péniszemre markolt, majd a lökései tempójával egy ütemre dolgozott kezeivel. Szemeim csukva voltak, szinte eszméletlen állapotban voltam. Egy másik világba csöppentem arra a néhány percre. Alig bírtam már magammal. Hajamba markolt, csókolózni kezdtünk vadul, de hirtelen óriásit nyögtem a szájába. Olyan pontot ért el, amitől totálisan megbolondultam. Mégegyszer megtette ezt. -HH....NH...ÉNHH....YOOOONGIIHHH!-nyújtottam el a nevét kiáltozva és lihegve. Hátam ívbe feszült, csípőmet feltoltam, majd óriási lendülettel a hasfalamra éreztem. Egy percet sem kellett tovább várnom. Egy óriási "JUNGKOOKHH"-kal Yoongi is belém robbant, aztán néhány lassú mozdulat után kihúzódott a fenekemből. Pár pillanatra mellém heveredett. Nemsoká meg is szólalt.
-Köszönömh. Mosthmár azzhhh....enyém vagyh. Járunkhh, Jungkookieh?-kérdezte felém fordulva, az arcomat simogatva. Kimondhatatlanul, elmagyarázhatatlanul boldog voltam. A kajálda asztalán, az újdonsült pasim mellett fekve, zseblámpafény mellett. Hát nem romantikus? Felültem, hogy magamra kapjam a ruháimat, aztán pedig visszamehessünk a szobánkba. Szegény Jinki, biztos várt már minket. Azért a válasz nem maradhatott el. Széles, fáradt mosolyra húztam a számat.
-Igenhh.

Történelmi pillanat, emberek!
Jungkook és Yoongi összejöttek, szóval boldog csütörtököt mindenkinek!:D ♡