Felemésztett de te meg mentettél! [ Befejezett]

77.

- Harry már megint mit csináltál?- hallom meg apu aggódó hangját.
- Apu semmi komoly.- mondtam majd nehezen felálltam a földről. Őszinte leszek le estem a lépcsőről, de nem tudom hogyan történt. Csak sétáltam le aztán a földön találtam magam . Olyan ülésben hogy simán ki tudtam volna törni a lábamat. Persze nem lett nagyobb bajom de a jobb oldalam az nagyon fáj.
- Gyere segítek neked Hadrian.- lép mellém apa.
- Köszönöm ,Apa .- szemében boldogságot látok. Az utóbbi időben mintha közelebb kerültünk volna egymáshoz. Viszont apu mintha távolodna tőlem ,persze meg értem. Mégis csak évek óta nem látták egymást és a szerelme. Ez teljesen olyan mintha én és Draco együtt lennénk ,aztán hirtelen el szakítanak egymástól. Majd hosszú idő múlva újra találkozunk.
Tehát teljes mértékben meg értem ,mivel sokáig nem volt szeretetben részem. Számomra már az is sok amit ő eddig adót nekem.

Lassan apa segített elmenni a fotelig ahová le ültem . Őszintén mindenem fáj.. de hát béna vagyok ez az ára.
- Apu tényleg semmi bajom .- mondom mikor látom az aggódó arcát.
- De éhes vagyok .- mondom sóhajtva ezzel is terelve a témát.