Felemésztett de te meg mentettél! [ Befejezett]

30.

Másnap még mindig gondolkodtam azon amit apa mondott este. Őszintén nem értem hogy lehet boldog hiszen nem leszek közel hozzá. Persze amikor arra gondoltam hogy örül neki mert nem leszek vele és ennek hangot is adtam csak magához húzott és megölelt.

Annyit mondott hogy ennek is örül de nem mondatja el most miért. Nekem ez kicsit gyanús, hiszen nekem is valószínűleg közöm van hozzá. De tudom ami nem rám tartozik nincsen jogom tudni. Persze megtiltva nincsen hogy ne nyomozak, mindig is szeretem a rejtélyt.

Idővel talán kiderül ez az egész. Kicsit szomorúan sétálok ki apához ez volt az utolsó estém nála ma már máshol kell aludnom. Geom is apánál lesz, teljesen egyedül leszek. Őszintén nem tudom mi lesz velem, félek az emberektől és itt pedig csak emberek vannak.

Valahogy azt nem választhatam hogy nem jövök el. Van a fejemben egy olyan hang ami folyton azt mondja hogy erős vagyok és ne adjam fel. Őszintén amíg a nagybátyáméknál voltam néha ez segített. De lehet tényleg meg hülyültem hiszen egy hangra figyeltem és hittem neki. Bár igazából nem lett bajom mert segített nekem és mindig boldog vagyok amikor érzem hogy sikerülni fog vagy sikerült.

Viszont annak örülök hogy néha apával lehetek csak és elmegyünk helyekre. Tényleg javítani kell azon hogy a társadalomban helyem legyen. Meg hát azokat az embereknek se akarok gondot okozni akiket szeretek. Nagy nehezen és szomorúan el indulunk órára. De örülök mert apával lesz az első óránk. Ahogy be értünk megint mindenki engem néz Draco rám tekint és arra sugall hogy mellé üljek.

Nem igazán látok olyan embert aki a maradékáros diákok közé ülnek, tényleg nem értem. Miért kell ezt csinálni hiszen mindenki ugyan olyan és attól hogy más házban vannak még mással is lehetne barátkozni. Nem akarom hogy ilyen legyen nem akarom hogy a házak viszályban éljenek.

Ez az első lépés az úton tehát nem a házamhoz ülök hanem Draco mellé. Furcsa mert elsőnek kicsit hangot adót a háza de valahogy el is múlt egy idő után mintha nekik is jó lett volna. De ez a griffendélről nem igazán mondható el, mintha gyilkos szemekkel néznének rám és rájuk. Úgy vélem köztük is akad normális egy fiú és egy lány aki mintha nem is figyelnének erre.

Órák után a két említett személy meg is kereset, a fiút Ronnak hívják a lányt pedig Hermionénak. Nem tudom igazán hogy bízhatok e bennük talán meg ér egy próbát. Persze nehézség az hogy nem beszélek és kerülöm az érintést. Apa ezt el is mondta az osztály előtt hogy tudjanak róla tehát rendben lesz.

Este már a saját hálókörletembe kellett mennem Ron még valamit intézet így a többi fiúval maradtam egyedül. Kicsit félek vagyis olyan furcsa érzés van bennem. Persze hogy az van hiszen 5 közelednek felém nem tudom mit akarnak de egyre jobban el akarok tűnni  innen.
-A híres Harry Potter. Ugye tudod hogy attól mert te 'híres' vagy még nem engedhetsz meg magadnak mindent. - szólal meg az egyik magasabb fiú.
-Gyertek fiúk leckéztessük meg.! - egy újabb mondja majd rohamosan közelednek felém. Majd le fognak, a remegésem mintha úrrá lett volna rajtam rosszabb mint amikor Vernon bácsi bántott. Hiszen ő egyedül volt és nem fogott le.

Egyre nehezebben kapok levegőt, biztos meg érdemlem... A világ mintha egyre sötétebb lenne már nem érzem a rúgás utáni fájdalmat majd hirtelen, Ronra és apára leszek figyelmes. Majd már csak apa aggódó hangja és a sűrű sötétség