Felemésztett de te meg mentettél! [ Befejezett]

54.

Harry szemszög :

Olyan érzésem van mintha testemen egy vonat ment volna végig, különösen érzem magamat. Reggel van ez is különös számomra hiszen tegnap ott ültem a fa alatt utána rosszul voltam. Nem tudom miért nem emlékszek semmire a testem is tényleg más vagyis nem tudom..

Hirtelen az ajtó nyílik valamiért nem akarom hogy azt higgyék ébren vagyok. Bár nem tudom hogy miért na de azért csak csinálom. Ez az illat Draco, na jó ezt nem tudom mivel kimagyarázni szeretem az illatát. Lassan lépked az ágyam felé majd arcomon végig simít és egy puszit ad a homlokomra. Nehéz az hogy ne mozduljak meg. De szerintem az arcom így is nagyon vörös, nem akarom hogy tovább itt legyen. Vagyis most nem mert rá jönne kb mindenre.

Valahogy valaki ezt a kérésem meg hallgatta mert  a következő pillanatban hallom ahogy az ajtó nyitodik. Majd zárul bár igaz a záram nem olyan jó így mindig kinyilik önmagától. Megint léptekket hallok meg az ajtó előtt majd megáll.
-Perselus mi volt Harryvel? - kérdi Draco.
Vagyis apa van az ajtó előtt.
-Tudod hogy Harry a fiam, örökölte azt a adottságot ami nekem van. De ebbe most inkább nem mennék bele. - várjunk nem, értem. Most apa tényleg az apám vagy nem értem de akkor James és Lily Potter. Nem értem tényleg hogy mi ez az egész persze nem haragszok apára hiszen eddig is úgy tekintettem rá mint az apám.

-És ezt neki mikor akarod el mondani? - kérdi Draco.
-Majd ha úgy érzem hogy készen állok arra hogy hogyan is fogja fogadni az egész dolgot. - mondja mire elhiszem vagyis eddig is észre vettem hogy ha rólam van szó mindent túl aggódik.
Az ajtó hirtelen nyílik ki mire apa és én is ugyanúgy meglepődünk.
-Úgy érzem el jött ez az idő. Most hagylak titeket hogy ezt megbeszéljétek. - mondja Draco mire küld felém egy büszke mosolyt. Majd lassan elsétál, apa nagy levegőt véve indul meg a szobámba, majd az ágy szélére ül..