Felemésztett de te meg mentettél! [ Befejezett]

21.

Miután apa felvitt a szobába kértem hogy Draco mellett lehessek. Így kézen fogva átvezettet hozzá. Egy széket az ágy mellé helyeztünk. Onnan figyeltem alvó arcát, apa és a két felnőtt egy ideig maradt aztán elmentek. Rossz volt így látni hiszen miattam van. Hogyha nem rohantam volna csak úgy el akkor nem esek le a lépcsőn.

Egy ideig még figyeltem aztán úrá lett rajtam a fáradtság, engedtem neki.
Valahogy próbáltam a székben kényelmbe helyezni magamat, nem volt könnyű. Végül sikerült és elaludtam. Amikor fel ébredtem nem a székben ültem, Draco figyelt rám, vagyis lyukat égetett a szívembe.
-Hogy-hogy kerültem ide? - kérdem tőle.
-Tudod amikor felébredtem láttam hogy hogyan alszol a székben. Eléggé kényelmtelenk tűnt így az ágyba tetelek. - mondja.
-De hiszen meg sérültél, hog... - észre se vettem. Csak úgy beszélni kezdtem hozzá  és észre se vettem.

-Mi a baj miért hallgatál el hirtelen? Tudod gyönyörű hangod van! - mondja mire én vörös fejel fordulok el.
Gyorsan kiszállva az ágyból indulok a konyha felé inom kell vizet. Még halok egy boldog kacagást de nem fordulok meg. Le érve a konyhába apa már ott van és éppen teát iszik, nem igazán szereti a kávét.
-Szia Harry, hogy alu... - kérdi majd megakad. Felém siet és le térdel elém.
-Minden rendben Harry? Nagyon vörös az arcod. - rakja kezét fejemhez.
-Nem vagy lázas meg nyugodtam. Gyere készítek neked egy gyümölcs teát. - mondja majd segít felülni a székre.