Felemésztett de te meg mentettél! [ Befejezett]

44.

James szemszög :

[Harry születésekor]

Istenem Pers minden egyes nap egyre szebb. Persze én ezt mindig is tudtam de most hogy a gyermekünket hordja a szíve alatt valahogy mégis másabb . De amúgy szerintem minden férfi így van vele amikor látja a szerelmét áldott állapotban. Persze Pers eléggé meg is változott az útobbi időben, olyan érzékeny mindenhol.

Ki is használom hogy meg érinthesem és zavarba hozzam, imádom ha zavarban van. Azok a kéjes hangok amik meg az ajkát elhagyják hát őszintén nem tudom ki lenne képes uralkodni a vágyán.
Valószínűleg ezért is van most Pers ilyen állapotban ilyen fiatalon hiszen akkor is...

A mai nap igazából teljesen normálisan indult amíg a szobából meg nem hallok egy fájdalmas kilátást. Pers a földön fekszik ébren van de erősen fogja a hasát, vagyis itt az idő. Persze ezt abból gondolom hogy allatta áll a víz és arca fájdalmat tükröz ...
Nem igazán tudom mit kellene tennem persze az volt még beszélve hogy szólok Tommnak. Előtte viszont Perst be viszem a szobába és az ágyra fektettem, fejére egy vizes kendőt teszek.

Gyorsan meg fogom a pálcámat és küldök Tommnak egy üzenetet. Nem telt sok időbe mire ő és egy orvos jelent meg a szobában. Mivel most úgy mond "menekültek" vagyunk így csoda az higy egyáltalán valaki itt tud lenni velünk és segít a szülésben. Persze ez is Tomnak köszönhető, nem tudom mit tennénk ha nem lenne itt.

-Kérem most fáradjanak ki. - mondja az asszony, nem akkarok mi menni de tudom most így könnyebb. Persze Pers szemébem láttom hogy ő egyarán nem akarja azt hogy ki menjek. Így Tomal kilépünk a szobából.

Őszintén nehéz órákon  vagyunk túl, nem mehetem be akkor sem amikor Pers fájdalmas hangját hallottam, istenem mennyit szenved én pedig nemehetek be hozzá. Majd valami furcsa hangot hallok meg, úgy hiszem Tom is hiszen ugyanúgy az ajtóhoz siett.

-Adja vissza a fiamat.! - mondja Pers tehát fiúnk született, viszont a félelem ami Pers hangjában volt. Rögtön bevágtam az ajtót de úgy hiszem már  késő volt a fiam rögtön el vettem a nőtől .
Tom nem igazán hagyott bármi választást a nő számára megölte, de így is   elkéstünk.

Beépitett ember volt, ahogy meghalt a teste megváltozott vagyis bűbájt alkalmazott. Nem Tom embere volt de akkor mégis hogyan jutott túl az eszünkön. Gyorsan Pers mellé lépek sír mégis a megkönnyebbült arca örömet tükröz.
-Nézd milyen icipici kezei vannak. - mondja majd át adom a kezébe.
-Mi legyen a neve. - kérdi tőlem. Miért tőlem kérdi beszéltünk a nevéről mégis nem tudom van két név ami tetszik mégis..
-Legyen Hadrian. - mondom mire Pers meg örül, valahogy ez a név úgy illik rá.

- Nincs elég időnk.-mondja Tom.
-Csináljuk amit meg beszéltünk. - mondja, igen úgy mond egy védelemet kell fel állítani neki. Az öreg üldöz mindkett valahogy gondoltam hogy n lesz jó vég de mégis Hadrian éljen boldogan és Pers. Igazából erről csak Tom és én tudunk meg kértem ha velem bármi is történe vigye el a gyereket és Perst.

Miután Tom befejezte a varázslatot az öreg rögtön megjelent. Pers erősen tarotat Hadriant de kiszakitották a kezéből, futottam hogy vissza szerezem a fiam de ahogy közelébb értem minden sötétség. Az utolsó kép Perselus félelmel téli arca. Az utolsó dolog amiket fel fogok hogy a fiam akit mi elneveztünk más nevet kap és el viszik. A drága kisfiam.

Egy újabb álom egy újabb nap. Persze örülnék hogyha ez csak  egy rossz álom lenne és nem a valóság. Sajnos viszont ez meg történt én meg lassan 13 éve vagyok ide bezárva azt se tudom hová a szerelmem és fiam nem tudom hol van.
Tudom viszont hogy mindketten élnek ami számomra öröm, hiszen így van miért élnem.