Felemésztett de te meg mentettél! [ Befejezett]

9.

Nehezen fogtam fel mi is történik. Sétáltam a folyosón ki emelem éjjel.. de ez szerintem mindenkivel megesik. Nem nem vagyok alvajáró,ugye az álmom miatt kellett egy kiss séta. Erre is értetem hogy ez mindenkivel megesik. Amikor rosszat álmodok vagy olyan történik ki kell szellőztetni a fejem, és hát a mai napom eléggé zűrös volt.

Nehezen veszem a levegőt hiszen halálra rémültem az előbb. Próbálok az erős szóritásból kitörni de nem sikerül. Olyan ismerős érzés kerít hatalmába, nem bírom meg tartani magamat. A földre roskadok persze amennyire tudok, hiszen valaki fog engem.

-Perselus!! - James hirtelen kapom fel fejemet a hangjára. Olyan furcsán cseng tán aggódik? Különös..
-Hey Perselus jól vagy? - kérdi aggódva, a szemből eltekintve az ajtót kezdem kémlelni, hogyan is tudnék el menekülni.
-Perselus figyelj már rám! —fordítja arcomat magafelé.
-Vacsora otta kereslek, na és az hogy ami a mosdóban történt. Még is mi az én hibám? Miért voltál akkor olyan állapotban? És most miért vagy ahhoz hasonlóan? - teszi fel egyszerre a sok kérdést.

Őszintén arról tud hogy apám bánt de csak annyit említettem neki hogy szóban. A testi bántalmazást nem említettem de azt még Lily se tudja. Ez családi probléma majd megoldom én. Nem fogok választ adni a kérdéseire, attól a pillanatól ahogyan a nagy teremben tekintett rám minden elszakadt köztünk.
Nem figyelve rá próbálom le lökni kezét magamról majd felállni. Hát igen mindig próbálkozom sajnos én nem tanulok a hibámból. Ezzen kell változtatni..

-Nem mész innen sehová, értsd már meg hogy aggódom érted! - mondja. Nem tudom hogy hinnem kellene e neki. Szemébe nézek és ugyanaz a régi fény amit megismerésekor láttam a szemeiben. Valahogy elveszem szemeiben csak az a fránya szemüveg.
Lassan látja ahogy megnyugszom és enged a szorításon.

-Kérlek mond el mi a baj és hogy én mi rosszat tettem.e - könyörögve nézrám.
Nem tudom, még fogadtam magamban hogy nem fogom elmondani neki főleg ezt nem. Plusz azt hogy ami ma történt darabokra tört kissé.
-Nem szeretném elmondani. - mondom egyhangúan. Valahogy megint azt érzem hogy ha nem kezdek bele a mesélésbe én fogok rosszul járni.

-Perselus könyörgöm, mi rosszat tettem? Az ami a terembe történt? Az aggaszt? - honnan tudja. Hiszen..
arcomról le olvassa a kérdésekre a választ.
-Tehát az... Hogy mondjam griffendél és maradékár. Tudod hogy a két ház mennyire különbözik. Igazat megvallva nem akkarom hogy sérelmeid legyenek. Mit mondjak eléggé hülye utat választottam. De gondolj bele ha mi ketten barátok lennénk mit kapnál meg a házamtól. - elgonfolkodom van benne igazság hiszen a történeti szerint a két ház között sok a viszály.
-Tudod én el is viselném azt ahogyan velem a házad bánna de azt hiszem te nem tudnád. Persze nem azt mondom hogy gyenge vagy csak a lelked egyedi. - moyolyog rám, ez a mosolly.

-De tudod azt még mindig nem értem miért reagáltál úgy. Vagyis jó-jó elég pimasz mosolyt küldtem feléd. De eddig senki nem reagált rá így.. - vagyis másnál is használja.
-Összetett dolog de inkább nem akkarok beszélni róla. - mondom.
-Perselus tudni akarom!- jelenti ki. Persze igazán nincs mit veszítenem és addig nem fog ezzel le állni amíg el nem mondom neki. Inkább most.

-Tudod amikor úgy tekintettél rám megszakadt a szívem. Ugyan olyan volt a tekinteted mint a többieknek. Az a megvetés ami a szemeidben volt összetörtem. Úgy érzem az egyetlen barátom vesztettem el. Azután meg az a nézés apám mindig így nézet ránk mielőtt...... mielőtt megvert bennünket. Nem bírtam féltem tőled féltem azoktól a szemektöl a mosdóban retektem hogy mit fogsz tenni velem. - mondandom végén erősen magához ölel és mintha nem is akkarna elengedni..
-Ne haragudj nagyon sajnálom. Bocsánat kérlek bocsáss meg. - ismétli ezeket a szavakat tehát nem vesztettem el.

Hosszú percek múlva enged szorításán majd lassan eltól magától.
-Már csak azt nem értem hogy miért járkáltál éjjel pálca nélkül. Mi lett volna ha egy tanár talál rád? - kérdi felvont szemöldökell.
-Na és veled mi van.? Rosszat álmodtam régi emlék kellett a séta. Sajnos pálcát meg holnap tudom be szerezni.
-Rendben holnap elkisérlek. - mondja mosolyogva.
-Rendben de te miért is vagy éjjel kint? - kérdem.
-Am, tudod mivel aggódtam mert elszaladtál és valami különös érzésem volt veled kapcsolatban. Így éjjel kiosontam és vártam házatoknál hátha be tudok ossoni. Aztán hirtelen nyílt az ajtó és te kiléptél rajta. Azóta követek. - módja büszke mosollyal. Bár érteném erre miért büszke.

-Viszont késső van menj aludni vagy legfeljebb próbálj meg. Holnap szombat reggel találkozunk ugyanit és együtt elmegyunk a pálcádért. - mondja majd még utoljára magához ölel majd el tűnik a sötétben. Lassan én is felkelve vissza indulok a hálókörletbe..