Felemésztett de te meg mentettél! [ Befejezett]

87.

Draco szemében ég a láng , érzem ahogy a vérem lefelé halad. Nem lesz ez így jó .. várjunk milyen nap is van most . Nem is inkább mikor volt utoljára.. baszus nem lehet .. a gyógyszert se vettem be amit apu adott..
El kell mennem innen a testem vágyik Dracora , de nem lehet ilyen helyzetben nem.. ez túl korai lenne nem .!?
-Harry ,minden rendben? - kérdezte , mire újra arcára tekintetem , nem bírtam tovább rögtön szája felé közeledtem. Nem sok kellett neki mire észbe kapott , éhesen kutatót a számban , közben keze gerincemen végig futott. Szájamat egy sóhaj hagyta el , istenem eddig még soha nem éreztem ilyet .
Draco hirtelen elvált tőlem majd , kezemért nyúlt és elindultunk a folyosón. Nem tudom pontosan hova megyünk , túlságosan elvakit a rózsaszín köd.

Már csak annyit érteztem meg hogy a hátam a hideg falhoz ért. Majd szája újra megtalálta az enyémet, mikor elvált tőlem próbáltam kihasználni a lehetőséget a beszédre.
-Hholh vagy-uhnk ?- kérdeztem , nehezen levegőhöz jutva , nem értem mi ez az érzés.
- Az most nem fontos! Gyere közelebb !- mondta majd erősen magához húzott, odalent éreztem kemény merevedését.
Észre vette ezt majd jobban nekem nyomta ,mire egy halk kiáltás hagyta el a számat. Kezemet gyorsan szám elé kaptam , na ez így nem lesz jó. Egyre jobban vágyom rá a teste melegére .
-Dracho - mondtam kicsit arrébb ,tolva magamtól.
- Mi az drágám?!- kérdezte merész mosolyal , na jó nem tudok ellene tenni , nem tudom tovább tartani magamat.
-Akarhlak..- mondtam mire hirtelen , a polom lekerült rólam ....

🤗🤬