Felemésztett de te meg mentettél! [ Befejezett]

70.

Ma indulunk. Vagyis gondoltam eddig a pillanatig mikor is apa közli hogy én nem mehetek.. és miért nem? Ja igen mert valaki még mindig üldöz engem aha na persze..
-Apa kérlek hadd menjek. Tudod azért miattam is találtuk meg. Na kérlek. - állok elé és szemébe nézve próbálom jobb belátásra bírni. Hát igen azóta Tom segítségével meg találtuk azt a helyet ahol apát fogva tartják.. Végig arra készültem hogy megyek persze megint csak  csalódnom kellett.
-Tudom és köszönöm. - mondja mire Tom felől egy hatalmas levegő vételt kapok. Hát ennek meg mi a baja az utóbbi időben mintha valami nem tetszene neki, persze velem kapcsolatban ..
-Ne aggódj nem lesz semmi baj, Draco vigyázz rá.
-Rendben. - mellettem hirtelen szólal meg Draco mire enyhén meg ugrottam. Hát ő meg hogy a fenébe került ide eddig nem volt itt aromat felé fordítottam.
Mire arcom vissza fordult apáék el is tűntek. Na tessék...
-Persze mit is vártam. - mondom ki hangosan.
-Azért ne felejtsd el hogy én is itt vagyok. - szólal meg fülem mellett Draco...

Perselus szemszög :

-Biztos jó ez így? - kérdi a Nagy úr mellettem.
-Te is tudod hogy ő itt most csak veszélyben lenne. Amúgy is hoztál magaddal embereket. - mondom majd fordulok a kastély felé melyben valószínű hogy a páromat fogva tartják.
-Na és te rendben vagy? - kérdezz újra. Őszintén azóta nem vagyok jól hogy őket el szakították tőlem.. Hiányzik még belőlem az egyik felem.
-Jól leszek ha velem lesz ő is. - mondom a választ.
-Fiatal szerelmes, nem kell már sokat várnod. - szólal meg újra, majd kezdi a parancsokat ki adni.

Nem várhatam sokat mikor meg szólalt mellőlem Tom hogy itt az idő. Szívem egyre jobban dobog a torkomban.  Lassan haladunk a kastély felé nehogy észre vegyenek minket. Mégis különös mintha túl nagy lenne a csend. Viszont jelenleg ez a legkisebb gond. Ahogy a kastélyba értünk néhány halálfaló mellett ott van ki ütve pár varázsló. Egyre jobban furcsálom hogy ilyen kevesen vannak.
Viszont egyre közelebb érünk a célhoz, pár lépésre van a cella ahol szerelmemet fogva tartják.

-James! - szólalok mag a rács előtt, mire egy hangot hallok.
-Pers? - gyenge a hangja még is fel ismerem ő az... Gyorsan ki nyitjuk az ajtót majd meg jelent előttem. Ugyan olyan mégis az arca, annyira meggyötőrt és nagyon sokat fogyott. Persze mit is vártam éveken keresztül tartották itt . Már nem bírom tovább erősen mellkasának csapodtam és sírni kezdetem. Végre annyi idő után újra ölelhetem, annyira jó érzés.
-Jól van fiatalok irány haza. - mondja Tom, igazat kell adnom otthon vár minket Harry.

Ki  lépünk a cella ajtaján mire James egy pillanatra meg ált. Istenem lehetetlen hogy ő azóta lép ki innen először. Megszorítom kezét, majd lassan rám tekint és el mosollyodott . Próbálunk minél hamarabb ki jutni innen több kevesebb sikerrel. Ahogy az ajtón kiléptünk, viszont olyan látvány fogadott amire lehet belül fel voltam készülve.

Tom emberei a földön fekszenek és előttünk az idős professzor állt.
-Remélem nem gondoltad hogy ilyen könnyű lesz fiam. - szólalt meg.
-Végre hogy újra találkoztunk Tom, kár hogy ez az utolsó találkozásunk. - mondja.
-Azt nem hiszem. - szólalt meg Tom, majd a kezével mutatót valamit . Vagyis ez a jel  ide nem hoponnálhatunk mert észre vették volna, viszont most már úgy is mindegy. Ezt valószínűleg az öreg is meg érzete mert előre lépett egyet.
-Azt nem engedem. - szólalt meg az öreg majd pálcáját Jamesre emeli. Na nem azt  meg én nem engedem. Jamie elé lépek hogy engem talajon el az átok.
-Pers. - szólalt meg mire kezd a világ sötétedni. Érezzem gyomromban azt a kellemetlen dolgot amelyet a hoponálás okoz. Nem aggódom hiszen nem ért el a varázslat úgy, talán csak az oldalamat súrolta... Talán.