Felemésztett de te meg mentettél! [ Befejezett]

34.

Könnyeim csak úgy folynak de nem érdekel róla vannak hírei.
Viszont nem akarom hogy Harry hallja így fejemet az ajtó felé döntőm ezzel jelezve hogy máshol mondja el.

Harry szemszög :

Egyedül ébredtem mindenem fáj, apa jól van az előbb még itt volt. Nagy nehezen fel állok, meg kell találnom. Az ajtóból ki lépve nem az a megszokott hely fogad mint eddig. De ha jól emlékszem apa azt mondta hogy nem otthon vagyunk.

Szép hely meg minden de  otthon mégis csak jobb. Egyre nehezebben tudok lépni lehet rossz ötlet volt ki jönni a szobából de apát meg kell akkor is találni.
Hirtelen az egyik szobából hangokat hallok így arra kezdek el sietni.

Nehezen de sikerült az ajtót ki nyitni mire két aggódó tekintel találom magamat szemben.
-Harry mit keresel,? Feküdnöd kellene. - mondja apa majd mellém lép és kezébe vesz.
-Menjünk vissza. - mondja mire nemlegessen a fejemet rázzom.
-Miért ne? - mire nyitnám a számat a hasam hangosan kordult egyet.
Mind ketten csak mosolyognak.

-Rendben, akkor menjünk enni. - mondja Tom. Apa kezében fogva indult el a konyhába. Persze így sokkal jobban szét tudtam nézni ebben a kastélyban. Nagyon szép kicsit kevesebb dolog van itt mint otthon. Aztán hirtelen Tommal találom szembe magam.

-Látom az éretlenségedet. Ne aggódj teljesen biztoságban vagy. Nálam vagytok. Persze majd evés után mindent meg tudsz. - mondja mire kicsit jobb mert kaptam pár választ. Lassan le érve apa rögtön elém is teszi az ételt. A kedvencem tejbegriz és baracklé furcsa ez így együtt de imádom.

Éves után át mentünk egy másik szobába és vártam hogy végre többet tudjak.
Majd apa felém furdul és szóra nyitja száját.
-Harry mostantól itthon tanulsz majd. - mondaja mire kicsit meg lepődök..