Felemésztett de te meg mentettél! [ Befejezett]

104.

Megfogadva Hadrian tanácsát most itt ülök a halban és várom hogy Lucius vissza jöjjön. Próbálom a fiú tanácsát megfogadni de nem tudom hogy egy ilyen makacs férfival szemben menni fog e.. Igaz Lucius és én is eléggé önfejű emberek vagyunk ami sajnos ebben a helyzetben nem könnyít semmit .
- Drága? Mit csinálsz itt egyedül? Hol a lányunk?- nem is hallottam hogy kinyílt az ajtó.. ez is aggaszt az utóbbi időben teljesen elpuhultam..
- Hadrian és fiad vigyázz rá .. Nem akkartam hogy itthon legyen most..- pillantottam rá.
- Történt valami ?- aggodalom futott végig sápadt arcán.
- Azt még nem tudom .. Szeretnék veled beszélni és remélem meghallgatsz. - húzódtam arrébb a kanapén.
- Mi történt, Tom . - dobta le kabátját a karfára.
- Szeretnék arról beszélni hogy hogyan éltem át ezt az egészet.. Tőlem ez egyáltalán nem megszokott és szeretném ha végig hallgatnál . Nem vagy te se egy érzelmes ember és eddig én se voltam az de erre most szükségem van .- ez egyáltalán nem olyan könnyű mint aminek hittem.. Egyáltalán hogyan kellene elkezdeni és mit kellene mondanom.. Az egész életemet nem mondhatom el neki mivel valamilyen szinten ismeri már .

- Mit szeretnél velem megosztani?- húzódott közelebb Lucius.
- Őszintén mindenet de nem jönnek úgy nyelvemre a szavak ahogyan szeretném.- komolyan nem egyszerű ez az egész.. nem tudom pontosan hogyan kezdjem el .
- Könnyebb ha kérdeznék ?- egy pillanatra rá tekintettem .
- Azt hiszem igen ..- talán lehet így hamarabb végzünk is .
- Tudom a hátteredet és azt is miken mentél keresztül.. Nem könnyítettem meg én se a helyzeted hiszen a lányunk világra jövetele is az..- rögtön szája elé nyomtam kezemet . Az volt hogy kérdezni fog nem pedig egyből a tárgyra tér.. A lányunkat ebbe ne keverje bele hiszen az életem egyik legjobb része..
- A lányunkat ebbe ne keverd bele hiszen ő nem tehet semmiről.. Zavar az hogy a kezdetekben is téged nem érdekelt hogy én mit érzek.. Igen a hátterem egyáltalán nem normális.. hiszen az érzéseim felnőtt korban jelentkeztek. Ami normálisan már születésem óta lett volna .. Egyszerűen ezzel egyedül képtelen vagyok megbirkózni de segítséget se akkarok. Én nem vagyok gyenge de ezzek az érzések azzá akkarnak tenni ..- talán jobb lenne ha újra egy érzéketlen bunkó lennék .

- Sajnos én se vagyok az a nagyon érzelgős személyiség de ezt te is nagyon jól tudod. Tudom hogy mennyire nehéz lehet az hogyan saját érzéseidet nem tudod helyre rakni. Látam milyen voltál régen azt is hogy most milyen vagy . Nagyon sokat fejlődtél és sajnálom hogy nem voltam úgy melletted ahogy kellett volna . Azt hiszem mi ilyen elcseszett párost alkotunk..- nevetett fel hallkan .
- Nem akkarom hogy a lányunk ilyen szülők mellett nőjön fel..- az olyan lenne számára mint amilyen nekem a gyerekkorom.
- Lucius.. Normális gyerekkort akkarok ennek a csodás kislánynak. Azt szeretném ha innentől mindent megbeszélnénk.. ha ez nem sikerül akkor a legjobb az lesz ha tovább nem rontjuk egymás levegőjét.-..
- Azt már nem ! Ezt szépen verd ki a gyönyörű fejedből .. kurvára nem fogsz elhagyni. Ha kell az ágyhoz láncolak ..- fordított agresszívan maga felé.
- Ez nem így megy Lucius.. nem teheted ezt másokkal főleg nem velem ..- löktem le magamról erős kezeit.
- Együtt változtatunk.. és velem maradsz örökre .. Add az ujjad!- dehogy addom a végén még levágja.
- Ne legyél gyerekes.. ez csak egy ígéret.. na add ide az ujjad.- ha ennyire akkarja. Lassan felé nyújtottam mire jobban megrántot.
- Ígérem hogy melletted leszek és próbálok segíteni abban amiben szükséged van .- nyomott lágy csókot ujjaimra.
- Ha nem tartom vedd a fejem.- tudja hogy úgy se lennék rá képes.