Felemésztett de te meg mentettél! [ Befejezett]

33.

Össze pakolva már indulásra készen álltunk úgy kell hagyni a házat minta nem is lettünk volna itt. Valószínűleg hogy utánunk jönnek és az első hely ahol keresnének az ez. Örülök hogy velünk van Tom mert a segítsége most nagyon jól jön.

Én már az ajtó előtt állok Tom hozza Harryt kicsit jobban örülök hogy ő fogja vinni. Lassan mégis gyorsan lépked a lépcsőn, mire le ért rögtön előttem termedt majd megfogja a kezemet és már a Denem kastélyban vagyunk. Enyhén hányingerem van de gyorsan elmúlik amint meglátom hogy milyen gyönyörű a hely.

-Perselus gyere lesz még időd csodálni, most Harry szüksége van rád. - mondja és utána sietek. Harry egy szobába viszi be ami eléggé otthonos de furcsállom mert két ágy van bent. Tehát ő már előtte össze készült és úgy csinálta meg hogy vele lehetsek.  Egy köszönet féle pillantás küldök felé, Harryt az ágyba teszi majd oda enged mellé.

Harry ebben a pillanatban nyitja ki szemét, olyan sok mindent látok a szemében. Körbe néz a szobába majd a felismerés hogy nincsen az iskolában.
-Ne próbálj meg beszélni és mozogni. Nagyon sok sérülésed volt, nem az iskolában vagy. Tom elhozott magához most pihenj aztán mindent elmondok ha erősebb leszel. - mondom majd adok egy puszit puha arcára.

Miután éppen szeretnék fel állni n engedi vagyis kicsi kezével meg fogja a ruhám. Vissza ülök mellé amin Tom mosolyog egyet.
-Híreim vannak róla. - mondja mire szemeim megtelnek könnyel.