Felemésztett de te meg mentettél! [ Befejezett]

100.

- Mégis mi tartott ennyi ideig? Azt hittem már vissza se jössz .. egyedül hagytál..- sírtam el talán életemben először magamat..
- Ne haragudj , össze készítettem egy szobát ahol kényelmesen tudsz vajúdni..- hát ez szép és jó de kegyetlen az az ember aki ilyen helyzetben képes így ott hagyni a másikat. Kedves gesztus lett volna ha előtte tudtomra adja hogy mit akkar csinálni. Viszont így már egyáltalán nem az itt szenvedek fájdalmaim vannak . El se tudja képzelni hogy mennyire fájdalmas ez az egész, soha életemben nem éreztem még ilyent.. Lucius mellém sietett próbált arcomra simitani de nem engedtem , ebben a helyzetben nem . Pár pillanatal később fel emelt a csempéről .
- Perselus már itt van , hozta magával Harry - t is . - hogy mi van .
- Állj meg Lucius !- parancsoltam rá , persze hogy nem állt meg .

- Azt mondtam hogy állj meg !- ütöttem mellkasára , meg nem állt de lassított a léptein.
- Te akartad hogy jöjjön ? Mennyit tud ? Miért éppen ilyen állapotban kell látnia ennyi idő elteltével ?!- dühös vagyok , nem akarom hogy pont ő lásson így . Nem azt mondom hogy végig mellette voltam amíg felnőtt de .. tinédzser korától mellette vagyok . Mindig is egy elrettentő embernek gondolt hiszen mégis csak én vagyok a nagyúr.. most pedig itt szenvedek terhesen . Ami nem a gyermek hibája , csak szeretem volna ha más nem tud erről az egészről ..
- Nem akkartam mert tudtam hogy te nem szeretnéd . Valószínűleg Perselus be avata és valószínűleg ő mondta el neki .. vagy valahogy rá jött , ismered hogy milyen .. Amikor írtam válaszként ketten jöttek ..- csókolt fejemre , azt hiszem őszintén válaszolt.
- Figyi nem lehetne csak úgy kizárni mint egy rossz kiskutyát ?!- emeltem fel fejemet .
- Nem , mivel nem vagyok se kicsi sem kutya ..- kicsit össze rezzentem , félve a hang irányába néztem . Félve .. dehogy is félek..

- Örülök hogy látlak Tom ! Tudod hamarabb is szolhatál volna.. - szaladt felém Hadrian , Lucius felemelte kezét megállást parancsolva.
- Majd később Hadrian.- a fiú megállt velünk szembe majd aprót bólintott .
- Akkor gyere és hozd , apa már mindent ki pakolt . - újra elindultunk , egyre jobban kezdek görcsölni . Nem tudom hogy leszek képes kibírni.
- Tom , mély levegő tudom hogy fáj .. A legfontosabb most hogy vegyél levegőt szép lassan , nyugalom. - tudom hogy ő is át élte de annyira rossz .. mint ezernyi kés ..
- Lucius tedd az ágyra ! Mióta vérzel ?!- kérdezte furcsa aggodalomal Perselus .
- Nem tudom pontosan , mikor küldött levelet neked Lucius .. azóta vér..- ragadta bennem a szó ,istenem szét fogok szakadni. Lucius óvatosan le tett az ágyra kezemet kezébe vette , szorítottam amennyire tudtam . Az ő hibája hogy ennyire fáj .

- Hadrian, Lucius ! Gyertek ide egy kicsit!- miért kell oda menniük , miért nem mondja az én szemembe hogy mégis mi van velem ..!?
- Nincs több időnk , a vérzés ennyi idő elteltével .. nem fogja tudni mesterséges úton meg szülni a gyermeket ..- hogy érti az hogy nem fogom tudni .. Akkor mégis miért szedtem a kutyult főzetét..
- Lucius..- remegett meg hangom , egyre gyengébbnek érzem magamat .. valami húz erősen maga felé ..
- Itt vagyok , semmi baj ! Figyelj rám , tudom hogy hallotad az előbb amit beszéltünk . Nincs más választás , császározni kell . Végig melletted leszünk mindannyian . - csókolt fejemre gyengéden .
- Tegyétek azt amit kell , csak a gyermeket mentsétek meg könyörgöm ..- újra folyni kezdtek könnyeim .
- Rendben lesz minden , Tom! Hadrian , hozd a szíkét és a forró vizet ! Sok törölközőt !! - parancsolt fiára Perselus .
- Tom ennek a két üvegnek a tartalmát igyad meg . Az egyik érzéstelenítő a másik fájdalom csillapíto!- Lucius kezébe nyomta az apró üvegeket , majd segítségével lassan ki ittam az üvegek tartalmát .

...

- Engem nézz , ne mást . Édesem , Tom ! Rám nézz ! Lélegezz mélyeket, túl leszünk rajta .- fordította fejemet maga felé Lucius . Nem látok semmit csak érzem hogy valami nincs rendben .. egy lepedőt húztak fel elém , Lucius mellettem van .. Perselus és Hadrian a másik oldalon ..
- Ne enged hogy be csukja a szemét ébren kell tartanod !!- jött a parancs , tudom hogy nem szabad de fáradt vagyok .
- Hallotad mit mondott ! Hadd lássam a gyönyörű szemeidet ! - simitott óvatosan arcomra Lucius .
- Tudodh nemh gondoltam volnah hogy ilyenh leszh az életemh ..- egyre nehezebben megy a beszéd , valami gátol..
- Nem számít hogy mi volt a múlt , a fontos dolgok most történek !- kaptam egy lágy csókot ajkamra .

- Apa nem áll el ..!- Hadrian hangja meg rémisztett , mi baj ?
- Rendben lesz ... Segíts fog meg itt , nagyon óvatosan !- valami eltűnt belőlem ami eddig kitöltőtt majd egy aprócska hang .
- Itt is van ! Gratulálunk , egy gyönyörű szép kislány!- lépet elő Hadrian a lepedő mögül .
- Add ide hadd lássam ?!- nyújtottam ki remegő kezeimet . Hadrian óvatosan a fejemhez tette a kicsit .
Istenem hogy mennyire gyönyörű egy kicsi , olyan aprócska .
- Olyan gyönyörű mint az anya !- mosolygott rám Lucius , csak egy pillanatig tudtam élvezni gyönyörű arcát.
- Hey , Tom ! Mi a baj ?! Nézd itt a kislányunk könyörgöm ne csukd be a szemed !! Perselus mi történik?!- aggódalmasan nézet rám és a lepedőre .
- Nagyon vérzik , próbálom el állítani a vérzést ..- jött az aggódalmas válsz .
- Az istenért varázsló vagy ..- nem akkarom így látni őt ,. Azt akarom hogy vidám legyen .
- Mindent meg teszek te csak tartsd ébren ..- ..

- Nézz rám kérlek !- nyúltam arca felé, mintha könnyek lennének szemében . Milyen különös soha nem látam még sírni úgy értem ilyen arccal párosítva .
- Vigyázz a lányunkra ! Szeretem volna vele lenni . Látni akartam ahogy felnő.. Én melletted akartam megöregedni .. azt hittem jobb lesz az életem . Valószínűleg ezt érdemlem , én csak szeretem volna egy hosszú életet !- sírtam el magamat.
- Miről beszélsz ?! Itt fogsz maradni velem és a lányunkkal ! Nem teheted pont te ezt velem .. érted ?! NEM FOGSZ MEGHALNI!! - szorította meg erősen kezemet , kedvesem .
- Remélem igazad lesz , drág..- remélem igazad lesz ..

Meghalok és eltűnök, mintha sosem lettem volna? Semmivé válok az érzéseimmel és az emlékeimmel együtt? Elfelejtem a szeretteimet, és sohasem láthatom már őket? Vajon fájni fog az elmúlás?

Ott találkozunk !

Ott ahol minden a miénk , ahol nincs fájdalom és szenvedés ! Lelkem örökké veled marad ! Szeretlek , kedvesem!

The end.

- Mint mindig most is nekem volt igazam édes!