Felemésztett de te meg mentettél! [ Befejezett]

18.

Draco szemszög :

Ma át kell mennem nagybátyámhoz, mit mondjak semmi kedvem nincsen hozzá. Ott van az a gyerek. Egyáltalán minek vitte magához azt a gyereket. Tudtommal Perselus nem az a gyerek barát. Másrészt tényleg nekem minek kell mennem. Hiszen megy a nagyúr és apa, nekem minek kellene.

Biztos azt gondolják mert gyerek vagyok játszok vele vagy valami. Igaz annyit tudok hogy ő is varázsló. Perselusnál meg azért van mert féltik hogy a nagyúr megtalálja. Mit mondjak azért az igazgató eléggé bolond hogy pont oda adja a gyereket aki úgy mond "kém". Nem tudom pontosan mi is történt Perselusal régen.

Apa nagyon keveset mondott erről pedig ő mindent tud. Eléggé érdekel ez a téma, hiszen nem ilyen volt ő mindig. Viszont nem akarom hogy leszidjanak úgyhogy indulok le reggelizni. Elég unott képpel eszem a reggelit. Anya is észre veszi de inkább nem szólal meg. Mindig veszekedés a vége.

Hoponálva mentünk el, igaz nem lehetne viszont így a leggyorsabb. Bekopogunk de nem hallunk választ így bementűnk. Perselus az asztalra dőltve fejét ül. Azt hiszem sír nem láttam még sírni, de igazán most se látom. Hirtelen valaki megjelen az a fiú. Ott áll egyhelyben nem mozdul. Más mint ahogy elképzeltem, alacsony, sovány a haja a szemében, persze szeműveg is...

Még mindig nem mozdul, hirtelen Perselus felemeli fejét, majd ránk néz.
Utána követi tekintetünk és a fiúra néz gyorsan feláll és felé siet. A fiú rögtön megöleli, mintha Perselus kedve is jobb lett volna így. Felénk indulnak, a fiú végig mögötte van. Amikor kezéért nyúlok kicsit remeg. Majd közli velem nagybátyám hogy a fiú nem bírja az érintést és nem beszél..
Mit mondjak ez szuper