Felemésztett de te meg mentettél! [ Befejezett]

36.

Draco szemszög :

Olyan hirtelen tűnt el. Nem is igazán tudtam el köszöni tőle, persze úgy mond ez várható volt. Vagyis amit tett annak valószínűleg lett volna valami hatása. Persze ez nagyon sok volt majdnem halálra verték. Utána persze az igazgató ki akadt és nem azon hogy megverték hanem hogy eltűntek.

Én inkább aggódtam mert semmit nem tudtam. Persze amikor fény derült arra hogy bántották mit mondjak nem fogtam magamat vissza. Utána járt egy hét "szabadság", örültem mert találkoztam vele. Istenem milyen állapotban volt mintha még vékonyabb lett volna.

Más volt igazán kicsit többet beszélt, és nem volt lemaradva semmivel. Sőt mintha többet is tudott volna mint mi.
Nagyon örültem hogy abban az egy hétben vele lehettem. A nagyúr és Perselus néha elmentek persze Harry nem vette észre.

Majd vissza kellett jönnöm a suliba és mit mondjak nem kicsit hiányzott Harry valahogy a szívemhez nőt. Furcsa érzés volt valahogy az igazgató folyton furcsa volt. Biztos vagyok benne hogy meg akarja találni őket, ezen röhögnöm kell az nem fog sikerülni neki.

De más is el kapta a tekintetem két Griffendéles diák, hm nem tudom mit kellene gondolni róluk. De ők mint ha aggódtak volna érte, hallottam egyszer ahogy beszéltek róla de amint meglátak el mentek. Persze már a kinézetem kissé átok, de úgy látom Harrynek nincs baja vele vagy nem is tudom. Ahogy meglátott nem olyan a tekintete.

Jó kicsit vagy nem is kicsit félt, de mostanra az a tekintett teljesen más lett.
Várom hogy újra találkozunk.
Tehát persze ha az ember azt akarja hogy valami gyorsan teljen az lassan telik. Az én évem is ilyen volt, olyan mérhetetlenül lassan telt...

De végre ma ma indulok hozzá, vagyis nem nem is hozzá. Ahh istenem nem tudom de annyira vagyok arra hogy újra hogy vele legyek. Apa jön értem nem szokott de hát máshogy nem tudok oda jutni máshogy..