Felemésztett de te meg mentettél! [ Befejezett]

23.

Apa reggeli készítés valami fenséges nézni is és elfogyasztani is. Nagyon szeretek vele élni, nem hiszem hogy meg érdemlem azt a bánásmódot amit tőle kapok. Próbálom valahogy vissza adni neki mindazt amit ő ad. Igaz amióta beszéltem hozzá azt kéri tegyem még többször. De ha ez az amit szeretne akkor még teszem.

Valahogy szoba jött az iskola, őszintén én azt hittem nem fogok járni mert hát ott nem járhatam. Azt hittem hogy itt sem hiszen az iskola pénz én meg nincstelen vagyok. Apa meg nyugtatótt hogy én nem közönséges iskolába fogok járni. Varázsló iskolába. Őszintén kissé össze zavarodtam hiszen eddig a pillanatig nem is tudtam róla. Apa nem beszélt erről.

Még mindig nem hittem csak akkor amikor be mutatta apa hogy mi is az.
Őszintén a szám csak úgy nyitva maradt mire mindketten nevetek, persze én meg morcos arcot vágtam. Ők ekkor még jobban nevetni kezdtek. Ez egyáltalán nem vicces, én nem röhögnék rajtuk...
Apa azt mondta reggeli után menjek és öltözzek fel és indulunk el vásárolni.

Nem akarom hogy rám vásároljon nincsen jogom hozzá. Persze ő nem engedte hogy még szólaljak és elenkezek. Tehát el kellett fogadom. Az is olyan furcsa hogy sok ruhával látott el, a legtöbb fekete és zöld de van piros is köztük. Őszintén ez a három szín amit nagyon szeretek ezek állnak a legközelebb hozzám. Tehát egy zöld pólót és egy fekete nadrágot veszek fel az egyszerű torna cipőmel.

Lassan indulásra készen vagyok, majd apa lép be az ajtón. Felé fordulok és egy kicsi de mégis hosszú fekete kabátot ad rám. Nagyon tetszik olyan jól néz ki ez az összeállítás nehezen hiszem el hogy, tényleg én vagyok az akit a tükörben látok.
-Nagyon jól nézel ki Harry! - mondja apa, valahogy büszkeség van a hangjában.
Hátra fordulok és végig nézek rajta. Őszintén apa nagyon szép, magas mégis vékony egy fekete nadrág zöld ing, lak cipő és egy ugyan olyan hosszú kabát van rajta. Haja hátul össze van kötve mégis szabadon van.
-Te is apa. - csak ennyit mondok majd kézen fog és együtt indulunk le a lépcsőn.

Lent az a három személy vár akikkel tegnap találkoztam. Így megyünk mi öten, olyan furcsa.
-No lám, végre meg érkeztek! - mondja a Tom nevű férfi mosolyogva.