Felemésztett de te meg mentettél! [ Befejezett]

51.

" Mikor fogod elmondani neki?"  visszhangzik a fejemben lassan egy hete. Még mindig nem tudom mit akart ezzel Draco, és hogy apa mit titkol előlem. Vagyis az hogy úgy kérdezte apától és rajtam kívül más nem volt ott.

Na de hagyjuk majd úgy is megtudom valamikor, amikor apa úgy érzi hogy jó az időpont. Szomorú vagyok kicsit. Nem otthon vagyunk vagyis már ez lassan a második év hogy Tommnál vagyunk. Tudom apa ezerszer elmondta hogy miért nem lehetünk otthon de rossz érzés. De legalább Geom folyton velem van, nagyon hiányzott.

Az iskolába nem vihetük magunkkal ami nagyon rosszul érintett, de igaz lehet jobb volt neki itt. Rendesen kapott ételt és mindig kiviték sétálni. De olyan hatalmas lett és olyan gyönyörű. Amikor megérkeztünk először felsem ismertem anyira óriás lett. Persze felém futott és mintha rá jött volna hogy lehet nem volt a legjobb ötlet hiszen magával húzott.
Mit mondjak mindenki röhögött na jó én is hiszen most olyan mintha tényleg családban élnék.

Ma éppen egyedül vagyok az udvaron, itt annyira nagy a nyugalom jó igazából itt mindenhol az van. Hiszen apa és Tom se olyan nagy beszédes, Draco meg mindig csak zavarba hoz. Úgy érzem csak én vagyok ilyen itt vagyis az elején én se voltam olyan mint most.

Furcsa belegondolni hogy én milyen is voltam hogy mindenkitől rettegtem.
Néha elgondolkom milyen lenne ha nem léteznék, hiszen a szüleim is miattam haltak meg. Valahogy apa mintha észre venné azt amikor így gondolkodok. Mindig jön és valahogy boldoggá tesz nem is tudom mit tennék nélküle.

Éppen nézem ahogy Geom a saját farkával játszik soha nem értettem hogy képesek erre. Meg most komolyan aztán ha elkapja saját magának fáj, de mindig mosolygok rajta. Az egyik fánnál ülök és innen figyelem mostanában elkezdem olvasni. Tomnak van egy óriási könyvtára ahova múltkor be engedett.

Nem szeretem olvasni valahogy soha se értettem azt hogy mit is akar mondani a szerző. De találtam egyet amit igazából úgy csempésztem ki hogy ne vegyék észre. Nem tudtam mit keresek de amikor ezt a könyvet meg pillantottam akkor mintha valami belém nyilalt volna.
Úgyhogy megfogtam a polcról és le vettem, tegnap történt ez az esett azóta nem is igazán tudom leteni a kézből a könyvet.

A neve "Call Me by Your Name" őszintén nem is tudom Tomnak miért van ilyen könyve. A könyv igazából férfi szerelemről szól amikor rá jöttem erre mit mondjak az arcom csak úgy éget még jó hogy egyedül vagyok. Lehet hülye vagyok de néha magamat és Dracot képzelem a helyükbe. Tudom nem vagyok normális főleg hogy ilyet képzelek el de nem tehetek róla.

Viszont úgy érzem hogy a szemem lassan ki esik a helyéről nem is tudom pontosan mióta olvasok már. Vissza kellene mennem a házba, szólok Geomnak hogy induljunk be. Kellek fel a fa tövéből de hirtelen valami furcsa érzésem van. Az alhasamban mintha égne nem bírok állni vissza esek a földre. Geom mintha valamit még érzet mert felém szalad aztán meg vissza a házba.

Nem sokkal később apa szalad felém őt követve meg Tom, apa arcán végig szalad a rémület.
-Harry! Mi a baj? - kérdi arcomat fürkészve, majd hirtelen mintha valamit tudna.
-Tom gyere ide fogd meg. Mindjárt jövök. - mondja apa, majd feláll és vissza siet a házba.
Nem tartót sokáig de ez az érzés mintha egyre csak erősödne, Draco most ő rá tudok gondolni. Szemeim csukava tartom így mintha át adhatnám magamat ennek az érzésnek.
-Harry nyisd ki a szádat. - ért vissza apa, szemem újra kinyitom majd engedelmesedek apának.

Nem tudom mit adott se sokkal jobban vagyok.

Perselus szemszög :

Bent rendeztem az ételeket, valami különleges receptet találtam és ki akarom próbálni. Hirtelen valamit megérzek a lábamnál, Geom. Mintha jelezni akarna valamit, a ruhámat húzni kezdi a kert felé. Harry kint van, rögtön kapcsol az agyam és kiszaladok hozzá. Tom is követ, Harry ott fekszik nekem itt valami nem stimmel.

Oda érve rögtön vizsgálni kezdem, nem hiszem el azt amit látok. Vagyis igazából tudom hogy min megy most keresztül de nem igazán hittem hogy örökli ezt tőlem.
A teste így jelzi azt hogy szüksége van valakire. Nekem is emlékszem először Jamienél jött ez elő, nagyon furcsa érzés. Ilyenkor a test csak is érintésre vágyik és csak egy személyre.

Ha bele gondolok nekem is ilyen idősen volt az első ilyen hullámom, sejtem hogy Harrynek kitől van.
Beszaldok a gyógyszerért, nekem is kell szednem hiszen máshogy nem igazán tud ez enyhülni. Vagy a gyógyszer vagy a párod tud segíteni...
Miután megtaláltam rögtön szaladok ki majd be adom neki. Rögtön elalszik, Tom arcára rá van írva hogy nem érti mi van.

Hát őszintén így még nem láttam így meg lepődök, elmondom neki mi történt vele. De mivel azt is tudja hogy nekem ugyan ég van hamar megérti az egészet. Harryt felkapva vissza megyünk a kastélyba, én elindulok vacsorát csinálni Tomot meg kérem hogy vigye fel Harryt.

Szüksége lesz az ételre amikor felébred, persze el is kell neki magyaráznom neki mi is történik vele.
Aggódok hogy fog reagálni rá, de biztosan megérti.