Felemésztett de te meg mentettél! [ Befejezett]

38.

Hát őszintén nem sokáig tarthatott az öröm mert ma kell indulni a suliba.
Az elmúlt napok viszont nagyon jól teltek néha, néha csináltunk valami huncut dolgot apáék ellen. Apa mintha tűrte is volna persze vele nem is csináltunk semmi különös dolgot na de Tom. Ő más tészta volt nem igazán tetszett neki..

Kicsit félek vagyis nem tudom vegyes érzelmeim vannak. A házam egyáltalán nem fogadott el nem hiszem hogy most más lenne. De erősödtem és apa is velem lesz ami jó még hát Draco is ott lesz. A saját házával lesz de meg ígérte amikor ideje engedi majd velem is lesz.

Nagy nehezen el is indultunk az állomásra, most már apával nem ülhetek..
Draco elindult a maradékár kocsija felé de hátra pillantott még rám majd ugyan az a mosoly. Ettől mindig vörös leszek de intek felé majd újra előre tekint.

-Harry figyelj nagyon magadra tudod hogy most már nem ülhetek veled de ne aggódj figyelek. - mondja majd még ölel és fél segít a vonatra. Minden tekintet rám szekeződik de nem izgat apával és Tommal sokat tanultam. Vagyis arról hogy nem kell mások figyelmével törődnöm. Nehéz mert egy évem volt arra hogy a falaim le engedjem.

Őszintén sok fájdalmam volt még nagybátyáméknál voltam, annyiszor keltem fel sírva még ott Tomnál is apának sokszor kellett mellettem éjszakáznia. Örülök hogy még ha nem is teljesen de túl vagyok ezen az egész dolgon.

A kirekesztés ugyanúgy meg van, de legalább van egy szabad fülke valahogy nem olyan mint a többi. De nem érdekel nekem meg felel. Le ülök és nem telik sok időbe mire két személy jelenik meg az ajtóban. Ők ketten azok akik még egy éve mellettem voltak.
-Harry te vagy az? - kérdi a lány mire bólintok. Majd felém rohan és át ölel, kicsi félelem van bennem de nem olyan mint volt. De mintha villám csapott volna bele el is enged.
-Istenem bocsánat el felejtettem. - mondja.
-Ne aggódj semmi baj. - mondom mire mindketten nagyon meglepőnek. Hát igen a tavalyi be jelentésel ellenben beszélek és valamennyire bírom az erintést.