Felemésztett de te meg mentettél! [ Befejezett]

20.

Draco szemszög :

Még mindig itt állunk egy helyben. Furcsa érzés volt meg fogni Harry kezét, nem igazán tudom az érzést le írni. Egyszerűen különös érzés volt. Viszont most apáék elvonulnak tőlünk, biztos róla fognak beszélni. Nem jó ha ő most tudja meg a dolgokat, így is olyan gyenge és esetlen.

Az elején gondolkodtam hogy hallgatozom, de elvetettem hiszen Harry is itt van. Inkább le ültem az egyik fotelbe. Ő még mindig ott áll és nem mozdul, meg szóltom hogy üljön le, kicsit meg ijedt de végül helyet foglal mellettem. Hirtelen felindulásból arra gondoltam nézzük végig a kastélyt. Perselus elmondása szerint nem igazán mozdult ki a szobályából.

Így lassan elindulva végig mutatom neki a kastélyt, mindent annyira aranyosan végig néz. Közeledünk a kiindúlo ponthoz amikor az egyik portré megszólal és még ijed. Elkezd szaladni a lépcső felé, nem tudom elkapni a kezét. Utána futok a lépcsőn valahogy félre lépett és zuhanni kezdet. Nem érdekel tanultam varázsolni varázsló vagyok, meg kell mentenem. Úgy is helyre jövök ha bármi történik.

Elé kerülve elkapom eléggé szerencsétlenül érkezem a földre, a fejem enyhén megütöttem lehunyom szemem kell egy kicsit piheni. Harry felkel rólam és elfut. Biztos meg ijedt de most pihentetni kellett a szemem. Lassan feltornázom magam ülésbe. Harry vissza jött apáékal és ahogy észre vesz rögtön felém fut és megölell úgy értem érte érdemes lenni.