Felemésztett de te meg mentettél! [ Befejezett]

50.

Az év nagyon hamar elment, istenem mintha valaki babrálna az idővel. Hiszen mintha csak úgy elszaladna mellettem.
Apa folyton figyel hogy mi van velem nekem ez kicsit sok vagyis hm. Rossz az hogy amióta ellenünk vannak soha nem akar egyedül hagyni. Látom rajta hogy mennyire fáradt, Tom itt van a suliban. Igaz kicsit furcsa hogy a "nagy" igazgató nem vesz észre semmit. De apa szerint lehet hogy tud róla csak előttünk  szinészkedik.

Viszont voltak furcsa dolgok még amik tényleg rosszul sülhetek volna el ha apa nincs ott. De legtöbbször igazából Draco és Tom védett meg mindentől.
Furcsálom hogy az utóbbi időben nincsen semmi probléma, mint amikor a vihar előtt nagy a csend.

Most is éppen a könyvtárból sétálok vissza a szobába, de végig megint olyan furcsa érzésem van. Próbálok minél gyorsabban szedni a lábamat, de nem én lennék. Őszintén kérdem ki képes rajtam kívül el esni a saját lábában. Na na kezeket fel, ja hát csak én vagyok képes rá. De nem esek el vagyis valaki elkapott, Draco persze hogy vörös lesz az arcom. Nem csak azért mert a derekamnál fog hanem mert az utóbbi időben rá jöttem hogy igazából többet érzek mint csak barátság.

Nem fogom elmondani neki mert ez beteges vagyis én vagyok az. Igaz egyáltalán nem vagyok abban a korban hogy tudjam mi a szerelem. Nem is tudom szerelmet érzek e iránta vagyis érzem hogy amikor a közelben vagyok boldog vagyok. A szívem majd ki ugrik amikor a közelben vagyok tényleg próbáltam kerülni őt.

Hát nem igazán sikerült, és folyton olyan érzésem van mintha ő ezt élvezné. Nem tudom örülök hogy velem van de félek hogy túl sok vagyok számára.

-Gyere menjünk sétáljunk egy kicsit. - mondja megint az a mosoly ettől, derekamat nem engedi el és elindulunk az udvar felé.
-Valami baj van Harry? - kérdi, mire kezét homlokomra teszi.
-Kicsit vörös az arcod.
-Ni-ncs semmi baj-jom- bravó Harry megint dadogsz.
-Inkább menjünk be? - kérdi szemembe nézve, mire bólintok.
Lassan vissza indultunk a kastélyba, de nem az étkezőbe mentünk hanem apához.

Igaz, holnap indulunk vissza haza, örülök hogy végre elszakadok innen. Sok volt ez az év nagyon sok minden volt amit ha nem lettek volna hőseim szerintem már hallott lennék.

-Szia apa. - szaladok oda hozzá, majd körül nézek Tom nincs itt.
-Ne aggódj ő már elment. Na és te Draco össze pakoltál? - kérdi mire bólint.
-Vacsoráztattok? - fejünket rázzuk, hát igen nekem őszintén nem volt kedvem a sok ember közzé menni.
-Rendben, akkor gyertek együnk. - apa össze dobot egy egyszerű vacsorát, nekem mindig is jó volt az olyan ettél amit apa csinált. Soha se szeretem hogyha valami túl van tolva, nem szeretem amikor annyi ettél van hogy a szemétbe megy. Az ember annyi ételt csináljon amennyit meg eszik..

Nem szeretem hogyha pazarolnak.
Úgy hiszem ma apánálfogok aludni, nincs erőm vissza menni. Tudom hogy ő mindig meg engedi ezért is vannak ruháim már nála.
Elmegyek fürdeni, majd már veszem a szobába az utamat. Draco még itt van de biztosan megy majd aludni ő is. Oda megyek apához és megöleltem mire Draco is kezét tárja.
Most akkor azt akarja hogy őt is meg öleltem, vörös arccal a szobába szaladok. Hallom ahogy még kuncog majd csöndet.
Hallok még alvás előtt valamit de tovább nem bírtam már ébren maradni.
"Mikor fogod meg mondani neki?"
Mire akart célozni Draco??