Felemésztett de te meg mentettél! [ Befejezett]

16.

Apa erősen ölelt, érzem hogy sírása enyhült. Nekem kicsit nehéz nem akarom így látni őt. Álmos vagyok, apát ölelve lassan elalszom.
Olyan furcsa helyen ébredtem fel. Olyan mint egy erdő, félelmetes.

Még pillantom apát, ugyanazok a személyek veszik körül. Az a két idegen mellette és az a furcsa ősz öregember. Vele szemben áll és valamit felé tart. Mintha én is ott lennék vele, viszont az én kezemet egy szőke hajú fiú tartja erősen. Ő ugyanaz a fiú. Apa felém tekint és a mellette lévő két személy is.

Mind mosolyognak és egyszerre nyílik a szájuk.
"Minden rendben lesz". Majd újra az öreg felé tekintenek.
Hirtelen felém jön valami erős vörös fény várom hogy belém csapódjon de ez nem történik meg. Szememet kinyitva látom apát ahogy előttem áll.
Fejét hátra döntve rám mosolyog, majd az arcát fájdalom tükrözi. Össze esik, a másik férfi gyorsan utána nyúl.

Apa erősen szorítja a hasát, amint tekintettem oda vezetem sok vért látok meg apa..

Miért miért álmodok folyton ilyen dolgokat. Amióta itt vagyon apuval folyton ilyeneket álmodom. Miért? Én fogom a vesztétt okozni miattam fog meghalni? Sírni kezdek, nekem ez sok őt is csak tönkre teszem neki is csak ártok. Elkel mennem tőle, nem eshet baja miattam. Éppen kellnék fel de a lámpa felkapcsol és aggódó apával találom magamat szemben.

Egyre jön közelebb majd mellém ül és meg akar ölelni de ellököm magamtól. Nem akarom hogy szenvedjen, kezem hirtelen vizes lesz majd felnézek. Apa keservesen sírni kezdet.