Felemésztett de te meg mentettél! [ Befejezett]

96.

Harry szemszöge:

Apa és én már lassan két napja várakozunk itthon , én semmit nem tudok róluk vagyis apáról Dracoról és Tomról .. Igaz hogy sejtem mi is játszódik most de akkor is . Rossz érzés az hogy semmit nem mondanak nekem , olyan mintha nem biznának bennem . Tudom hogy ez nem így van aggódnak értem azért nem mondanak semmit .  Ezért most itt ülök a szobában és könyvet olvasok , mással nem igazán tudom az időt múlatattni. Apa kiment a konyhába azt mondta hogy ebédet csinál , vele akartam menni hogy segítsek . Ő azonban azt mondta hogy pihenjek , de nem nekem kellene hanem neki .  Hiszen pont a mai nap lépet be a hetedik hónapba a hasa pedig már nem kicsi.

Nagyon boldog vagyok hogy apa és ők újra egymásra találtak hogy együtt vannak . Olyan jó hogy ha rájuk nézek boldogság tölt el és az hogy még egy baba is érkezik. Azt szavakal le nem tudom le írni  , szeretnék egy hugit olyan jó lenne . Hatalmas csattanás . Rögtön fel kaptam a fejemet az olvasásból és a konyha felé siettem . A hang onnan hallatszott , félek mi van ha apával történt valami.. Gyorsan kapkodtam a lábamat nincs messze a konyha még is mintha a világ végén lenne ... Mire oda értem apát a tűzhely mellett találtam . Erősen szorította az egyik kezével a ruháját a másikkal a hasát fogta . Arca fájdalmat tükröz szeméből pedig megállíthatatlanul folynak a könnyek.
- Apa ! Apa ! Mi baj ?!- kérdeztem aggódva majd mellé térdeltem , és lassan én is sírni kezdtem .

Nem tudom hogy mit kellene tennem tudom hogy a hasa fáj mert egyértelmű . Viszont a babának nem szabadna még megszületnie .. Most pedig senki nincsen itt nem tudom mit kellene tennem . Én én erre nem vagyok felkészülve .. valami nagyon nincsen rendben ..
- Apa ! Kérlek apa! Maradjon nyitva a szemed ! Könyörgöm !-  öleltem magamhoz a reszkető testet . Érzem ahogy ellazul a teste és a súlya a kezembe nehezedik.. elájult... Mit kellene tennem ?! Egyedül képtelen vagyok bárhová is elvinni a pálcám még nincs a közelben. Erősn magamhoz öleltem és sírtam , mire egy pukanást hallottam utána pedig cipő kopogást .
- Perselus!!- hallottam meg apa aggódó hangját aztán rögtön meg is pillantottam .

Lassan apu mellé térdelt és el kezdte az arcát simogattni. Éreztem ahogy vállamra egy kéz nehezedik , lassan fél néztem és Draco nézet rám aggódva. Lassan felálltam és ölelésébe bújtam . Erősen szorítottam a ruhát rajta és sírtam , ő csak lágyan simogattot és puszit nyomot a fejemre.
- Apa ! Mi történt?! Apu kijött a konyhába főzni akart aztán hirtelen rosszul lett . A hasát fogta és látszott mennyire nagy fájdalmai vannak . Ugye nincs semmi baja !! - kérdeztem apára nézve aki kezébe emelte szerelmét.
- Rendben lessz minden Hadrian !- mondta majd apu fejére csókolt.
- Draco vigasztald meg !- mondta apa mire éreztem hogy Draco erősebben magához ölelt.

Apa az emeletre vitte aput és látam hogy Tom is utánuk megy . Engem Draco a szobába vezettet ahol még nem sokkal ezelőtt még egy könyvet olvastam. Szerelmem lassan a kanapé felé vitt és segített le ülni .
- Kérsz teát? Netán valami ételt?!- kérdezte a párom majd a szemem elől ki söpörte a hajamat. Szemébe néztem majd egy csókot nyomtam szájára . Nem tudom miért tettem de olyan nyugtató hatású . Többet akkarok de most képtelen lennék ..
- Mi van apával?! Hol voltatok ?! Nagyon aggódtam én is és apa is !- mondtam és újra utat engedtem könnyeimnek.
- Édesem ne sírj! Nem akartam hogy aggódj de nem tudhatál arról ... Apád jól lesz . Még időben tudnak segíteni rajta .- mondta és fejemre simitott szerelem.

- Ezt hogy érted? Min tudtak időben segíteni ? - kérdeztem elválva páromtól.
- Apádon egy átok van amit még évekkel ezelőtt az idős f... Csinált .. Későn jöttünk rá de .. Apád és Tom biztosan tudnak tenni ellene .- mondta , előttem pedig minden homályosodni kezdett.
- Harry! Nyugodj le ! Minden rendben lesz ! Pihenj most !- mondta Draco mély hangon és számra hajolt..