Felemésztett de te meg mentettél! [ Befejezett]

28.

Nem sok idő volt mire apa vissza ért, furcsáltam hogy Draco egész idő alatt nem szólt hozzám. Valószínűleg hogy izgul az egész miatt vagy simán most ilyen napja van. Mire apa vissza ért ő ment vissza, lehet apa kérte hogy addig legyen velem amíg ő elmegy.

-Harry készülj! Mindjárt szállunk. - mondja nem mintha nem lennék készen. Kezét meg fogva indulunk el, őszintén mi legelől ültünk úgyhogy nem igazán kell sietni. De igazából előbb megyünk be az iskolába mint mások, őszintén én félek.
Hiszen apától el kell majd szakadnom.

Amikor a házakba fognak be osztani egyedül kell ott állnom nélküle. Tudom hogy meg kell tennem de azt mondta utána ki fogunk menni a szabadra. Aggódom de túl kell rajta lennem, hiszen haza már nem mehetek.

Valami furcsa kocsival megyünk, magától megy vagyis nincsen előtte semmi. Meglepődésem apa is szóvá teszi persze mosolyogva. Szeretem hogy egyre többet mosolyog olyan jó így látni őt. Gondolkodtam azon amikor az első találkozásunk történ. Hiszen akkor nem ő volt vagyis teljesen más volt magába húzódót és nem mosolygott.

Persze nem kellene ezen agyalnom csak hagyni hogy azt tegye amit kell. Kicsit túl aggódó ember vagyok. Viszont apához kicsit közelebb bújok, sötét van. Mellesleg egy erdőben megyünk ketten szerintem ez nem teljesen normális. De mintha apa is kicsit nyugtalan lenne. Persze mondta hogy le védi a kocsit valami varázslatal de nem igazán tudom miért..

Mitől félnek Tommal, vagy inkább aggódnak?? Na mindegy szorosan hozzá bújva figyelem az erdőt, majd hirtelen elém tárul egy gyönyörű kastély, csak ámulok hogy mennyire szép.
-Harry mától ez lesz az otthonunk. Itt fogsz tanulni. - mondja rám tekintve. Annyira lenyűgözö nyár elején nem is gondoltam volna hogy nekem ilyen szinten 180° fordulatot vesz az életem.

Olyan sokat köszönhetek apának, persze Tomnak és Draconak is. Azért még mindig bennem van hogy ez egy iskola és tele lesz emberrel nehezen lesz az megoldva hogy senkivel se érintkezek.
Na mindegy most értünk a kastély elé apa segít kiszállni és be indulunk a kastélyba. Őszintén bent még elképesztőbb az egész.

Először oda megyünk ahol apa fog lakni, ott várjuk meg még mindenki a suliba ér.
Majd együtt indulunk el, persze addig majd probál nyugtatni. Őszintén nem lesz könnyű dolga hiszen rettegek.
Lassan haladunk egyre lejjebb, pincébe kapott helyet de miért pont ott.?

Persze nem kellett aggódnom hiszen semmiben nincsen hiánya. Ugyanúgy néz ki berendezve mint otthon. Jó érzés itt lenni. Apa az egyik fotelbe ül és maga mellé hív. Le ülve mellé kezdek unatkozni, őszintén unalmas csak itt ülni. Ő is észre veszi ezért a kezembe add egy könyvet. Ez az egyetlen amit tudok olvasni.

Egy állatos könyvet kapok, olyan állatok vannak benne amiket még soha nem láttam olyan gyönyörűek. Valahogy az idő csak úgy szaladt. Hiszen már a nagy ajtó előtt állunk hogy be menjünk. Kicsit segített a könyv meg nyugodni. Persze az is hogy apa adót a kezembe egy nagyon kicsi plüst amiajd meg véd. Még utoljára meg ölellem és be inudulunk. Mindenki minket néz, őszintén ez félelmetes és zavarba ejtő..