Felemésztett de te meg mentettél! [ Befejezett]

76.

Furcsa hogy Draco ennyire érzelem mentesen beszélt az apjáról.

Viszont hogyha igaz az amit álmomban láttam akkor meg tudom érteni. Persze egyáltalán nem tartom normálisnak hogy az apja ezt tette vele. Nem igazán tudom őszintén hogyan élheti át ezt. Vagyis ugye nekem van apu de 11 évig nem volt mellettem. Viszont tudom azt is hogy nem önszántából nem volt velem. Tudom apu mennyi fájdalmon ment keresztül. Amikor hozzá kerültem emlékszem hogy sírt magában, aztán amikor mellé mentem azt mondta semmi baj. Örülök hogy vele van már apu.

-Harry? - szólal meg mellettem Draco anyukája.
-Bocsánat kicsit el bambultam. Milyen jó illata van. - annyira el merengtem hogy észre se vettem hogy az asztal tele van már étellel.
-Harry nyugodtan láss hozzá. - mondta az anyukája mire igazából nem kellett több rögtön enni kezdtem.
Őszintén nagyon finom volt, mégis apu felé ételek valahogy jobban izlenem nekem. Lehet azért mert ő volt az első ember aki máshogy törődött velem aki ember számba vett.
-Draco úgy látom Harry kívan merülve, lehet haza kellene mennetek. - mondta Draco anyukája.
-Rendben, Harry menjünk. - mondta majd fel is álltunk az asztaltól.
-Tom te nem jössz? - fordulok vissza az említett személyhez.
-Majd később megyek, még beszélni akkarok Luciuszal. Ti csak menjetek nyugodtan.

Haza érve apáék ah ajtónál vártak, mintha aggodalom lenne az arcukon.
-Harry jól voltál? Miért nem szóltál.!? - kérdi aggódva apu.
-Az erdőben voltunk aztán át mentünk Dracoékhoz Tommal. Azt mondta jobb ha most nem vagyunk itt, de nem tudom miért. - mondtam majd csak azt érezt meg hogy mindketten ölelnek.

Draco szemszög :

Jó volt Harryt így látni, vagyis hogy örül és hogy végre együtt vannak. Perselus is teljsen más úgy hogy együtt van a szerelmével. Őszintén remélem egyszer én is ilyen boldog leszek az adott személyel.
Viszont vérre van szükségem és ha itt maradok nem tudom mit fogok művelni. Vadásznom kell.