Felemésztett de te meg mentettél! [ Befejezett]

24.

-Akkor ha mindenki meg van indulás. - mondja Tom.
-Fogjátok meg ezt a pálcát erősen. - én apa kezét fogom mert azt mondta jobb. Viszont orromra kötötte hogy el ne engedjem. Furcsa húzó érzést érzek a hasamban. Mire jobban tudna érdekelni miért már meg is érkeztünk.

-Ne álljunk csak itt induljunk hogyha délig be szeretnénk fejezni. - mondja apu majd a kezemet meg fogja rendesen. Olyan nagy a keze és olyan puha, de van egy vágás rajta amit nem tudok miért. Persze nem fogok rá kérdezni mert nem az én dolgom.
-Itt szét válik most az utunk. Ugyanitt délben találkozunk. - mondja Tom.
-Figyelj oda hogy senki se vegyen észre benneteket . - még mondja apa majd Tom a tömegben csal el tűnik.

Őszintén tömeg, utálom félek tőle,apa is érzékelte ezt látja azt hogy próbálok hátrálni. Így hát  felemelt és magához szorított ,  tudom 11 évesen nem kellene a gyereket ölben cipelni. De ha bele gondolok még mindig jobb mint ha össze esnék mellette és le kellene az egész vásárlást fújni.

Éppen az állatok előtt megyünk el, ahol meg pillanatok egy gyönyörű fehér baglyot. Igazán szép de nekem ott van Geom tudom furcsa név de ő az a farkas amit apától kaptam. Nem hinném hogy jól ki jönne más állattal, meg amúgy se lehetek ennyire követelőzö. De apa hirtelen megáll.
-Mi az Harry tetszik valamelyik állat? - gondolkodom hogy igazat mondjam e vagy nem. Ezért csak rá mutatók a fehér bagolyra. Apa erre csak a vevőnek mutat valamit, majd apa kezében van az állat.

Ezt most miért csinálta, majdnem ki esik a szemem úgy nézek rá.
-Harry vigyázz ki ne essen a szemed. - mondja kuncogva.
-Apa miért? - megint meg lepődök a szólításon, majd nagyobb mosoly.
-Tudod Geomot én adtam neked ajándékba nem te választottad. Őt pedig igen és tudó hogy a bagoly és a farkas nagyon jól ki jönnek egymásra. - mondja.
-Sok legenda van a farkasról és a bagolyról, más részt pedig az iskolában lehet szükséged van rá. Hogy ha én nem leszek ott tudsz üzeni. - nem én apa nélkül sehova se megyek.

-Nélküled nem megyek sehova. - kezdek könnyezni.
-Tudom - tudom kérlek ne sírj, én se akarlak oda engedni egyedül. Viszont ez nem az én döntésem. Nem tudom most is maradhatok e tanár. De ugye tudod hogy Draco mindig veled lesz? - mondja majd az említett személy felé néz. Én is oda nézek és egy mosolygó "herceggel" találom szemben magam. Őszintén tényleg úgy néz ki a nap ahogyan megsűti hátulról.

Apa le tesz a földre, Draco mellém lép és meg fogja kezemet. Nem rántom el onnan ugyan olyan mint amikor apa fogott vagyis majdnem. Kicsit más érzés mintha bicseregne az egész bőröm. Apa meg fogja a másik kezemet, Draco mellett meg ugyanúgy az apukája megy. Olyan furcsa így lenni, mégis olyan jó.
Ilyen amikor szeretnek? Én is fogok tudni?