Felemésztett de te meg mentettél! [ Befejezett]

11.

James szemszög :

Éppen körülnézünk anyámékal, a varázslók boltjai között. Elmondásuk szerint kapni fokog egy levelet, amiben az fog állni hogy felvetek a Roxfortba. Ugye az az egyik legnagyobb varázsló iskola és hát igen.. Be se mutatkozztam a nevem James Potter, varázsló. Nem mondok újat.

Lassan sétálva próbálok minden helyet megjegyezni, nem nehéz hiszen jó elmével rendelkezem. Hirtelen neki megyek valakinek, aki elesik majdnem. Gyorsan utána kapva mentettem meg az eséstől. Nagyon apró vagyis őszintén a tenyerem átéri a testét. Hirtelen felkapja tekintetét azok a fekete őz szemek, társul ahhoz az arcához  nagyon aranyos. Persze anyám is most szól hogy menjek.
Gyorsan elenegdve szaladok a hang irányába, majd még utoljára hátra fordulok és intek neki. Elpirult..

Eltelt egy kevés idő és tényleg kaptam egy levelet. Mivel már nagyrészt tudom hogy mi hol is található, hol tudom a dolgaim be szerezni így egyedül megyek. Anyáék úgy is dolgozónak és nem akkarok újabb terhet rájuk tenni.
Így amikor a vonat indul elég lesz akkor mindent meg vennem.

Nem kellett sokat várni és már tele bőröndel jártam az utcákat. Az egyik kirakatnál állok éppen amikor is valaki belém szalad és elesik. Ugyanaz a hajkorona de most mintha más lenne. Megszólítom majd hirtelen kapja fel arcát szemei televannak könnyel.
Nem szeretném így látni.
Fel ajánlom hogy menjünk el együtt a vonatig, hiszen biztos hogy ő is oda jön és szeretném tudni miért is sírt.

Az útközben nem igazán szóltam hozzá, őszintén jártam már itt de azért nem sokszor és nem szeretnék olyan helyre kerülni ahol baj történhet. Őszintén ő se nagyon beszélt ennek nem igazán örültem.  Lassan de biztonságosan megérkeztünk a pályaudvara kicsit hamar is, 2 óránk volt még indulásig.
Mellőlem a kiss személy elakart tűni de nem engedtem.

Igaz hogy azt mondtam beszélünk de ugye mint mondtam nem akkartam elvészni. Nagy nehezen rá tudtam venni hogy üljünk be enni, beszélgetni meg éhes vagyok már. Elindultunk a Foltozott üstbe anyámékal ettem már ott.. annyit mondok hogy egyszer meglehet enni.

Kérdezzegetni kezdtem de nem igazán tudtam meg róla akkor többet, Perselus a nevét megtudtam, igazán illik a név rá de túlságosan hosszú.  Többet nem tudtam még róla, viszont azt mondta a vonaton többet el árul. Így az ételt gyorsan meg ettük és sietni kellett a vonathoz. Őszintén látszik hogy Pers nem annyira ismeri a varázsló világot. Éppen az állomáson voltunk amikor ugye a falon keresztül jutunk el a vonathoz. Nem igazán akart rajta átjönni. Így kézen ragadva magamat után húztam.

Az az arc meg kellett volna örökíteni. Vicsorgás, valószínűleg mosolyogni próbált persze én nevetem azon a pofin. Aranyos ahogy próbálkozott. Persze amikor megjegyeztem hogy aranyos elpirult. Sietünk gyorsan fel szállni a vonatra. Kerestem egy kabint amiben csak is ketten vagyunk. Hiszen nem szeretném ha más hallaná a beszélgetésünket. Meg ő se mondana úgy semmit. Így ügyesen kijátszva az idősebbeket találtunk helyet magunknak.

Perselus nehezen de elkezdi mondani hogy mi is történt. Amikor is össze ütköztünk szaladt el otthonról. Elmondta hogy az apja mugli és hogy ő és az édesanyja nem tudnak ellene semmit tenni. Hiszen az anyja pálcáját eltörte anélkül a varázsló nem varázsló.
Meg ismertem hogy az apja egy kegyetlen alak és el kéne törölni.

A végét nem bírtam hallgatni, azt hiszi minden az ő hibája. Mi lenne ha nem létezne, nem bírtam tovább mellé ültem és erősen magamhoz szorítotam. Lassan de ő is meg ölelt. Majd hirtelen nyílik az ajtó és egy vörös hajú lány lép be rajta.
Furcsa mert ő és Pers ismerik egymást.
Nem lehet mert Pers..