Felemésztett de te meg mentettél! [ Befejezett]

42.

Perselus szemszög :

Este vissza kísértem Harryt, persze a két diák akivel jobban van már halálra kereste. Örülök hogy talált magának barátokat, nincs egyedül mostantól Draco is vele lesz. Nem olyan az élete mint amilyen nekem volt régen ennek örülök. Tudom hogy a múlton nem lehet változtatni de nem is baj, hiszen akkor ő nem lenne itt. De hiányzik a másik felem, meg kell találnom nem tudom meddig bírom még nélküle.

Buta vagyok mert most hogy rá gondoltam szomorú lettem. Persze én mikor nem vagyok az, de szeretem. Nem tudom az ember meddig bírja a szerelme nélkül... Tudom hogy él de nem tudom hogy hol van és mi történt vele. Nagyon hiányzik mindig is ő adot nekem erőt ő adta nekem azt a csodát.

Mellettem volt amikor őt el vették tőlem de magukkal vitték őt is, a szívem darabokra tört. Sokszor gondolkodtam a végén, de volt egy személy aki folyton segített. Vissza tekintve nem lett volna megoldás ezt a gyönyörű gyereket akkor nem láthatnám és a szerelmemet sem.

Vissza érve a " lakosztályomba" eszek valami keveset és le tusolók. Mit mondjak mozgalmas nap volt, a holnap mit rejt nem akkarok bele gondni. Nem fogom engedni hogy bármi is történjen Harryvel. Igaz van segítségem de mégis nehéz ezt így még oldanom.

Az utóbbi időben nem olyan jó az alvásom mintha valaki hívna engem. Nem engedek mert mi van ha az öreg az olyan dolgokat tudna meg amiket nem szabad. Hamar az álmok földjén ébredek fel, egy emlékben. Imádom ezt az emlékét örülök hogy néha ilyen álmaim vannak. Öröm újra át élnem mindent..

Nehezen kellek fel az ágyról, mit mondjak valami akadályoz benne persze nem bánom. Nem a legszebb helyén élünk de ez van ha az embert üldözik... Jamie éjjel nappal mellettem van hiszen most kell is a segítség. Egy kicsi élet ami most bennem növekszik, őszintén nem is tudom el mondani milyen érzés. Az hogy belőle és belőlem van egy darabka.

Nehezen hittem el hogy tényleg velünk történt meg ez, soha se hittem persze féltem is el mondani neki hiszen mégis csak férfi vagyok. Be valota hogy még anno régen amikor hozzájuk kerültem derült ki hogy van méhem. Tehát ő nem bánta.

Lassan az ágyba fel ülve pillanatok magam mellé olyan cukin alszik. Hát igen az útobi időben eléggé ki merítettem  nem mondom el inkább hogy mivel. Csak is az én titkom. Lassan nyílnak szemei olyan kis cuki majd azon a mély hangon meg szólal. Tudja hogy a gyengém direkt csinálja hirtelen érzek valaki furcsát ami neki is fel tűnik.

-Valami baj van Pers? - kérdi aggódva, nemlegesen meg rázom a fejemet majd kezéjért nyúlok. A hasamhoz teszem mire egy újabb rúgás mire egy óriás mosolyt kapok, majd egy ölelést. Vissza dölünk az ágyba és keze folyamatosan a hasamon pihen..

Enyhén könnyezve ébredek fel, imádom ezt az emlékét de utálom hogy milyen kevés ideig tartott.. Reggel van tehát kezdődik a nap lassan ki kellve az ágyból indulok el újra tusolni..