10.

2K 95 0
                                    

Vissza mentem a hálókörletbe majd újra be bújtam az ágyba. Különösen az otthonitól 1000x kényelmesebb de mintha hiányozna valami. Aludnom kellene reggel korán leszeretném tudni ezt az egész dolgot. Álomra hajtom fejemet majd James lép elém.

Álmomban a találkozásunk, furcsa olyan másnak tűnik álmomban. A találkozásunk, mi lett volna akkor ha nem találkozom akkor ott vele. Talán lehet könyebb lenne vagyis számára biztosan. Jó érzés újra átélni, nehezen valom be se azt hiszem Jamest kedvelem. Vagyis am az egyetlen olyan barátom akinek tényleg megnyiltam.

Reggel eléggé fáradtan ébredek fel órámra tekintek majd, mintha ágyúból lőttek volna ki kezdek felöltőzni. Jamesel megbeszélt időpontig összesen 5 percem van. Úgy hiszem ma nem fogok reggelizni de máskor is volt így sietnem kell. Nem szeretném megváratatni.
Gyorsan utolsó ruhadarabomat felkapva sietek a mosdóba.

Azt hittem időben ide érek de ő már az óráját kattogatat. Legalább tudja hogy milyen vagyok.. a késés nem az erényem mit mondjak.
-Ne haragudj! Sokat kellett várnod? - kérdem tőle közelebb hajolva.
-Semmiség, na de induljunk hogyha időben vissza akkarunk térni.-mondja nyugodtan majd karon ragad.
Lassan lépünk ki a kastélyból. Mivel én nem igazán tudom az utat James húzva maga után vezet előre.

Még lepődve figyelem meg újra a helyet olyan elképesztő. Jamse megáll az egyik bolt előtt, elégé elvan rejtve. Lehetséges hogy azért nem találtam meg. Vagyis eléggé sietem, sokmimdent kellett megvenem. A boltra ah van ki írva hogy Ollivander pálca bolt. James előre indul majd hint a fejével hogy kövessem.

-O drága James már megint történt valami a pálcával? - kérdi az idős úr aki hirtelen lép elő az egyik polc mögül.
-Nem Mr. Ollivander. Őt kísértem ma el. Nem szerezte be a pálcát és kellene számára. - mutat rám James, majd az idős úr is.
-Örvendek a nevem Perselus Piton. - mondom kicsit félve.
-Nem kell félned gyere közelebb. Addok pálcát neked csak is annyi a feladatod hogy hints vele egyet. - mondja majd add is egyet a kezembe. Suhantotam vele de nem az történt amit gondoltam. Hirtelen metált a kezem majd furcsa rezgést éreztem. Ránéztem Jamesre ő is észre vette. Az öreg úr hirtelen szólalt meg.
-Különös eddig nem találkoztam senkivel akinek ilyen reakciója lett volna. Jó pálca ébenfa, szívizomhúrja, 13hüvelyk. - mondja majd már ki is tesékelt a boltból. Alig várta meg hogy fizessek..

Lassan haladunk vissza az iskolába, úgy érzem kellett volna reggeliznem. Nehezebben megy a járás. Nem igazán ittam ma. Őszintén tegnap otta se nem ettem se nem ittam. Kissé le maradva de próbálom ah iramot tartani Jamesel.
10 percig sétálunk majd csaj azt veszem észre hogy minden sötétedik. Egy aggódó tekintetű James majd a sötétség.

Nem tudom mennyi idő telt el de fájó fejjel ébredek fel. Éppen nyúlnak az éppen említett tagomhoz amikor valaki hirtelen megszólal.
-Én a helyedben nem tenném, elég erősen beverted a fejedet. Nálam vagy vagyis a szüleimnél... - mondja enyhén dühösen.
-Köszönöm, bocsánat. - mondom lehajtot fejjel.
-Már megint ezt csinálod. Nem ettél reggel igaz? Na és a tegnapi vacsora? Ahogy láttam akkor se ettél. Mond hallgatlak. - kérdi már-már parancsoló hangon.
-Igaz de csakis azért mert nem akkartam higy várnod kelljen. Sokszor volt már hogy nem ettem. Eddig egyszer se történt ez. - mondom majd hirtelen azt veszem észre hogy az ágyhoz szegezz.

-Figyelj jobban magadra hiszen látod mi történt. Elég csúnyán beverted a fejedet nem tudtalak időben elkapni. Mi lett volna ha olyan ponton ütőd meg? Tudod mennyire aggódtam. - mondja még mindig felém hajolva.
-Ha nem fogsz hallgatni rám máshoz fogok folyamodni...

Felemésztett de te meg mentettél! [ Befejezett]Where stories live. Discover now