Felemésztett de te meg mentettél! [ Befejezett]

90.

  

Végre itthon vagyok , őszintén elég kellemetlen helyzetbe kerültünk ,vagy lehet inkább  furcsa volt . Az úgy volt hogy a suliból haza indultunk ,   mit mondjak az utunk nem volt a legjobb . Draco gyorsan ide ért velem de az út miatt az eddig is rossz gyomrom még rosszabb lett, ahogy ide értünk rögtön szaladnom kellett a mosdóba . Az egész napi étkem csak úgy kikívánkozott belőlem, lényegre térve olyan dolognak lettem szemtanúja , vagyis inkább fültanúja...

Most értettem meg hogy múltkor Draco és Tom mire céloztak .. persze ez teljesem viszont azután hogy ezt én is csináltam Dracoval . Kicsit szégyenlem magamat hogy megzavartam őket , nagyon remélem hogy nem voltam olyan hangos hogy észre vegyenek.  Gyorsan kiöblitettem a számat és gyorsan síri csendben szaladtam le a lépcsőn. Vagyis nagyon remélem hogy halk voltam .
- Jól vagy ?! Szeretnél piheni nagyon sápadt vagy !? - kérdi aggódva a szerelmem majd arcomra simitott.
- Semmi bajom , viszont menjünk inkább most sétálni. - mondtam szemébe nézve , lehet nem kellett volna .

Elég perverz képet vág ez a gyökér.., látszik az arcán hogy tudja mi is történik odafent. Billentett fejével na nem ezt nem most fogja eljátszani . Kezére ütöttem majd az ajtó felé vettem az irányt, persze az arcom úgy éget lassan mint az izo parázs. Kinyitottam az ajtót majd lassan elhagytam a kastélyt . Érzem ahogy mellém lépett , megálltam majd a földet kezdtem kémlelni .
- Na szívem ! Ne durcázz !- mondta és nyakamon végig húzta újat, a jóleső érzéstől kirázott a hideg . Felé fordultam majd lábujjhegyre állva rá csókoltam ajkára .
- Én nem durcázzok .- mondtam majd újra az eredeti állásomba vissza térve indultam volna el . Persze hogy ha a kezei nem húztak volna vissza , erősen mellkasának csapódtam.

- Ugye tudod hogy ezt velem nem játszhatod el...

Bocsánat hogy ez a rész ilyen rövid... Holnap hozom a folytatást!!