Felemésztett de te meg mentettél! [ Befejezett]

5.

Nehéz az élet ha olyan családba születsz amiben a veszekedés minden napos. Piton minden egyes nap úgy ébredt fel hogy bárcsak ne is létezne. Gyerek fejel az ember nem tudja mi rossz és mi jó, ha gyerekként azt látja valaki hogy a szülők sokszor veszekednek bele gondol hogy ő az egésznek a hibása. Viszont erről a csöpp kisgyerek nem tehet. Az ártatlan Perselus Piton. Folyton el gondolkodott azon hogy otthonról el szőkve emeli le szüleiről e terhet. Mai nap is ilyenek indult de még is másnak.

Ma ugyanúgy mint mindig semmihez nincsen kedvem persze még teszem azt amit anya kér mert szeretem. Apa figyelembe se vesz fáj hiszen az apának törődnie kellene a gyerekkel. Őszintén ennek én vagyok a hibásfele anyának nem kellet volna meg szülnie. Miattam veszekednek. Gyorsan ki pattanva indulok le a konyhába apa újságot olvas anya meg reggelit készít. Gyorsan sietve anyához sietek és meg ölelem. Apának csak köszönök de mint mindig most sem válaszol. Anyával együtt kezdünk el reggelizni. Örülök hogy ilyenkor minden rendben van..

Evés után együtt el mentünk a piacra majd egy különös helyre én nem igazán ismertem a neve se volt ismerős. Nem mondom hogy buta vagyok de nem jegyeztem meg. Anya el magyarázata hogy itt a varázslók boltja vannak. A szemem rögtön fel csillant. Sokszor gyakorlom anyuval mindig azt mondja különleges erőm van nem értem. Szerintem ugyan olyan mint az övé. Nem tudom miért jöttünk ide de amikor meg kérdezem nem válaszolt azt mondta nem sokára meg tudom, és jelenleg csak még mutatta helyet hogy tudjam hol van. Kissé le maradva lépkedem utána körül tekintődn nézek végig minden kirakatott.

Hirtelen valaki nekem ütközött akitől el estem volna de ő még fogot. Egy fitala barna hajú és szemű fiú a szívem nagyot dobbant . Igazából nagyon meg lepődtem eddig soha nem segített nekem mindig azt kereste hogy hol árthat nekem. Ő olyan különleges. Lassan felhúz magához és elenged.
-Hallod James igyekez!! - mondja valaki erre a fiú elenged és elkezd futni előre. Majd hirtelen hátra fordul és csak int nekem. Ez a tette melegségel önt el engem. Hirtelen hallom meg anya hangját melyben rémület van..
-Perselus hol vagy? - kiabálta a hang felé szaladva meg is találom nem sokkal később. Anya el magyarázta mit hol találok de nem értem miért hiszen velem van és ha újra jövünk akkor is együtt.

Mivel majdnem 10 óra van igyekezni kell haza hogy apának ebédet tudjunk készíteni. Lassan de még is sietve haza értünk, anya mondta hogy nézem meg érkezett e valami levél. Csak a mai újság érkezett vagyis azt hittem ahogy ki vettem mellette ki eset egy levél. Felvéve láttom meg a saját nevem és címem. Gyorsan anya után szaladva mutatom meg neki. Amikor át nyújtom neki és el olvassa hatalmas mosoly terül szét az arcán viszont orromra köti hogy apának egy szót se. Hiszen egy varázsló iskolából kaptam a levelet hogy felvételt nyertem és apa ha meg tudja nem enged el.

Lassan telt az idő és egyre közeledett az a nap amikor anyával elmegyünk bevásárolni direkt úgy időzített hogy apa ne legyen otthon. Így egy kézben hordozható bőröndöt adót a kezembe majd el indultunk az ajtóhoz. Abban a pillanatban nyílt es apa lépett be rajta. Kellett egy kis idő hogy fel fogja mi is történik majd anya hirtelen lökött el magától és mondta hogy szaladjak.
Nem akkartam ott hagyni tudom mi történik ilyenkor. Mégis szaladtam ahogy tudtam. Úgy hiszem hogy örül hogy én ki szakadhatok ebből az egészből de ennek ő isza meg a levét. Én nem akarom hogy baja esen utam egyenesen az Abszolútra vezet.

Anya mindig mindenre gondolt, a pénzt és a bevásárló listát a bőröndbe tette. Kisírt szemekkel szerzem be a dolgokat. Igazából nem szeretem ha így látnak sírva nem engedhetem hogy így lásson bárki gyenge vagyok. Az utolsó boltból ki lépve megint bele botlok valakibe.
-Hey jól vagy nem eset bajod? - kérdi kedves lágy hangon. Lassan emelem fel fejem a hang irányába, ugyan az a fiú Jamse. Rögtön el fordítom arcom hiszen így is látja a sírás nyomát.
-Minden rendben? Mi a baj? - kérdi kicsit aggódva.
-Semmi igazán, köszönöm és bocsánat. - mondom majd felálva indulnék el de nem engedi vissza húz magához.
-Úgy hiszem te is  a Roxfortba mész a vonathoz, figyelj tényleg érdekel hogy mi történt és már másodszora löktelek el. - törődik velem úgy hogy nem is ismer. Megint könnyezni kezdek és el fordítom a fejem.
-Igazán nem szükséges de azért köszönöm. - mondom majd elm indulnék de nem enged. Úgy hiszem hogy ez tőle parancs volt és nem választhatok.