Felemésztett de te meg mentettél! [ Befejezett]

92.

- Mi a baja Harry-nek ??- sietett elém Draco, látszik hogy aggódik. De istenem hogy fog reagálni a babára..
- Harry elmondod neki vagy könnyebb ha én mondom ?!- kérdezte apu őszintén könnyebb lenne ha ő mondaná . Viszont lehet inkább szeretném egyedül mondani neki , úgy hogy apáék nincsenek velem .. Azért kicsit zavarba ejtő őszintén hogy tudják hogy mi ketten..
- Te mond el apának én pedig kimegyek sétálni Dracoval. - mondtam mire apu meg puszilta a fejemet.
- Baja van ?? - kérdezte apa , aputól.
- Jamie ! Nyugodj le mindjárt elmondom !- mondta apu és intett .

Kézen fogtam Dracot és kihúztam a kastélyból , érzem hogy aggódik. Furcsa ezt így megmagyarázni de tényleg érzem ..
A kertben lévő szökőkúthoz mentünk és ott leültünk , na jó már nagyon tudni akarja hogy mi is van . Olyan aranyos így ..
- Na végre elmondod hogy mi van ? Bajod van ? Nagy baj ? - kérdezte és arcomat maga felé fordította , szemei vörösen izzótak.
-  Nyugodj meg semmi bajom . Viszont mégis van valami . Őszintén félek elmondani , félek attól hogy hogyan fogsz reagálni rá . - mondtam majd arcáról le vezetem a tekintetem a talajra.

Éreztem ahogy felállt a padról , kezemet a hasamra simitottam ahol a pici pocakkalakó van . Istenem csak fogadja el , igaz hogy csak pár perce tudom hogy vagy pici . Mégis annyira szeretném hogy köztünk legyen hogy egy szerető családba tudjon nevelkedni.  Azt akkarom megadni neki amit én sajnos nem kaphatam meg . Egy olyan ember miatt aki már a szüleim életét is tönkre tette ...

- Harry !  Néz rám , édesem ! Mond el mi bánt , hogy mi történt. - mondta és előttem letérdelt. Arcomon enyhén végig futott a melegség ez a helyzet , lehetne más is ...
- Kérlek ne legyél rám dühös és kérlek ne ne hagyj el !- mondtam az előttem térdelő személynek, mélyen a szemébe néztem . Mosoly suhant végig száján és bólintott .

Rendben nagy levegő Harry menni fog , csak hogy a fenében kellene neki ezt elmondani. Már egy ideje gondolkodom rajta , szegénykém lába már biztos fáj.
- Tudod az utóbbi napokban nem voltam jól . - mondtam újból bólintott..
- Ezzel van összhangban a problémám .. Vagyis igazából nem is probléma . Már miért is lenne probléma inkább boldogság. - hirtelen éreztem meg kaezemen a lágy érintését.

- Édesem ! Ne beszélj össze vissza mert így semmit nem értek. - mondta , látom arcán a szenvedést a lába miatt . Ezen csak elmosolyodottam .. anyira cukii
- Huhh , csak azt szeretném mondani hogy... Hogy.. Gratulálok apuka leszel. - mondtam és lecsuktam a szememet , félek most a szemébe nézni. Érzem ahogy kezei lágyan megremegnek , most haragszik.

Elfog hagyni most biztos elfog hagyni és a picim a drága kicsim ... Könnyeimet lassan kezdtek el pottyogni szememből.
- Drágám ..?? - mondta lágy hangon és arcomat felemelte. .
- Édesem ! Most miért sírsz, te buta ?! Nyisd ki azokat a gyönyörű szemeket . - mondta mire tettem amit mondott.
- Nem-em vagyh dühöösh ?!- kérdeztem szipogva, ujjai letörölték a könnyeimet.
- Biztos  , a kicsi ?!- kérdezte érdeklődve mire bólintottam.

- Akkor miért is sírsz gyönyörűm?!- mondta majd megcsókolt .
Majd hirtelen felkapott a padról és tengelye körül többször is megfordult .
- Édesem , annyira jó hír ez. Olyan buta vagy néha ..- mondta majd lassan letett a földre.
- Azért óvatosan .- mondtam párat szipogva , újra megfogta az arcomat majd össze nyomta mindkét oldalát.
- Kicsim ! Ez a hír elképesztő nem értem mit gondoltál ..- mondta majd újabb csók.
- Féltem mert fiatalok vagyunk és nem tudtam te hogyan állnál hozzá . Nem akartam hogy a babának ugyan azt kelljen átélnie amit nekem .- mondtam , majd leült a padra és ölébe húzott.

- Ezen ne is gondolkodj ! Neki és neked is meg lesz mindenned ! - mondta , fejemet a mellkasára döntöttem , azt hittem hogy más lesz ..