Felemésztett de te meg mentettél! [ Befejezett]

102.

- Haragszom rád .. de a gyermekeink szeretik egymást szóval .. - mégis meddig fog még haragudni rám ? Nem is tudtam hogy ennyire haragtarto a kis Hadrian . Mit mondjak azért nem a legjobb érzés hiszem nagyrészt én is részt vettem a neveltetésében .. Ő haragszik amikor semmi joga nincsen mármint szerintem . Teherbe estem attól az egoista .. szóval tőle és született egy gyönyörű lányom. A várandósságomat szeretem volna nyugodtan megélni ami nagyjából nem is jött össze .
- Beszélj vele !- lépet el mellőlem Perselus . Na persze és mégis miről .. nem kell bocsánatot kérnem hiszen semmi rosszat nem tettem. Nem fogok térden állva kuszni csak azért hogy megbocsátást nyerjek tőle .. Megvoltak a saját okaim az én helyemben biztosan ő is ugyan így döntött volna.

Hadrian szemszöge:

- Tudod hogy okkal tette ezt, Hadrian . Látod hogy mennyit változott és tudod hogy min ment keresztül.. furcsa ezt mondani de nem ezt érdemli . Az egész életét körbe lengte a szenvedés, fájdalom.. amikről nagyrészt nem is ő tehet . - én nem haragszom rá csak fáj hogy az aki mellettem volt sokat egyik pillanatról a másikra eltűnt.. Aztán amikor szüksége volt elő bukkant hatalmas hassal . Felfoghatatlan volt . Hiszem mégis csak Tom- ról van szó nem másról. Jól tudja hogy ez az eset engem mennyire össze kavart . Mindig szeretek tisztába lenni mindennel hiszem úgy a mindennapok is könnyebbek .. de ő ..
- Jól tudod apa hogy ez nem olyan könnyű.. te nem szeretnéd tudni hogy miért nem mondta el .. Vagyis várjunk te tudtál is róla .. Te miért nem mondtad el nekem ?- tudom hogy nem kellene ezzen lovagolnom hiszem már eltelt egy kevés idő..
- Hadrian ! Ez nem a mi ügyünk , ha Tom úgy gondolja biztosan elfogja majd mondani . Azt hiszem most még nem áll készen erre . - fogott kezemre.
- Menjünk vissza hozzájuk .- húzott a szoba felé .

...

- Olyan aranyosak ahogy alszanak .- apa Tom és én itt állunk a gyönyörű gyerekeink felet. Annyira elképzelhetetlen ez az egész úgy értem hogy pont velük állok itt . Az apámmal és azzal a személlyel aki mellettünk volt sokáig .
- Megyek össze készítem a vacsit. - csippet oldalba apa, itt az esélyem. Ez még valahogy meg kell majd neki halálnom .
- Erre ment ki a játék igaz ? Jól van tessék vágj mindent hozzám amit akarsz .. Azt hogy hirtelen le léptem .. hogy gyermeket vártam .. nem szóltam semmiről.. tessék ..- tárta ki kezeit. Mi van akkor ha ő meg akarta osztani velem de képtelen volt rá . Talán aggódott attól hogy hogyan fogok reagálni , nem is értem miért .
- Tom , üljünk le . Szeretnék veled normálisan beszélni , tisztán akkarok látni .- mutattam a kanapé felé .
- Te mikor nem ..