Szeretlek
Eszméletlenül
Eszméletemig
Egy életem van csak
Azt is neked adtam
Valahogy ezen a ponton
Leragadtam
Bezárva a katlanba
Leállíthatatlan
Mindig egyre messzebb mész
Pedig én csak csendet veled szeretnék
Vagy összebújva nevetnénk
Nevetséges
Szeretnélek
De nem lehet
Nem engeded
Sehova nem jutok el veled
Horatiusok mellett az Ady
A fény elvakít
Bennem mint húr peng a kín
Gyorsan el ment a film
Úgy ráncosodok mint a krepp papír
Az érzelmekre nem lelsz radírt
Talán fel ha hív
Más lesz majd
Ugyanolyan lett
Csak álom vagyunk mi ketten
Bele-bele szenderedtem
Szedegettelek mint a szedret
Hiába terveztem veled
Az eső hullik
A villámok mellett elmegyek
Még azok se csapnak belém
Vagy sok van
Vagy csak kevés
Nyugi ez csak egy tévedés
Mi nem vagyunk együtt
Akkor mégis mit művelsz velem?
Az a baj
Hogy önként jelentkezem
Tévképzetekben keresem a rendszert
Mit ér ez a sok elbaszott vegyszer?
Úgyis mind meghalunk egyszer
Egyszer remélem majd elolvasod
S meglátod a képed bennem hol lakott
Beleégtél a lencsébe
Semmit sem adtál cserébe
Bárcsak újra fejed mellemre hajtanád
Nekem nem elég ha hajnalig tart a tánc
Tán a tárca tároló képessége szab más szabályt
Én vagyok aki várva vár
Nyújtsd a kezed hátha már
Kicsit minden másabb
Egyre szomorúbb vagyok
Csak élek a mának
Bárcsak a kezemben tartanálak
Tudod amikor reggel felkeltem
És nem voltál ott mellettem
Úgy éreztem hogy ennyire még senkit se szerettem
Féltem
Vajon hol lehet?
Jól van?
S te kint ültél egymagad
A végén mindig csak egy marad
Tessék belőlem egy darab
Lehet nyálas
De leszarom
Tudod mit?
Feladom
Már nem megy
Nincs mit adjak
Szép sorjában kifosztogattak
Hogy élhetnék így a holnapnak?
Na nem baj
Lett rólunk kép a honlapra
Fájó pont egy repedt oldalborda
De mi ez?
Mi vagyok én?
Minek könyörögnék szerelemért?
Az nem szerelem lenne
Hanem szánalom
Szerintem tudod
De páratlan vagy
Nem a göncök miatt amit rád aggattak
Mint fogasra a gerincet
Boldog vagyok szerinted?
A szemed megihlet
Van miből merítsek
Tudod olyan mélykékek
Bazdmeg mond ezt még mindig miért érzem?
Tévképzet tévképzet tévképzet
Fényképek félénk csend félében
Talán egy életen át fájsz majd
Hogy ahogy szerettelek igazán sosem láttad
De tudod itt a vége
Élj a mának
Mint légy a sárba
Nevetne a dédapám
Ha látna
Gyönge rusnya hibás
A szemét szúró elem
Felhúzom a fekete pulloverem
Talán belül új korty terel
Befele a mederbe cseberből vederbe
BASSZAMEG R SZERETLEK
Nem érted ilyen gyakran miért kereslek
Te adsz lényeget a létemnek
Az egyetlen cél hogy létezzek
Nem vagyok olyan boldog mint veled
A zenével sem olyan rossz így veled
Gyűlöllek de nem a te hibád
Elbaszott vagyok
Elbaszott a világ
A szemeim alatt karikák
Lelkemen egy átszakadt barikád
A romok alatt nyugszik az emléked
Egy nap ígérem megérted
Hogy szeretett a te erdészed
Így egészben vagyok neked egy részlet
A sok tintám amit adtál na meg az enyészet
Most a zuhany alatt sírok te érted
Nézzen ha kell mindenki verébnek
Olyan messze vagy
Én emelkedem
Te egyre jobban süllyedsz
Nem találod hol a rükverc
Feladjak mindent hogy veled legyek?
Sajnálom nem lehet
Mikor tudom hogy holnap elfelejtenek
Én valahogy nem felejtelek
Bánok minden napot mikor nem kerestelek
Az a vicc
Hogy most próbállak bántani hátha az eltaszít
De tudom kár a harag kár a kín
Mikor a szép szó lágyan érint
Mit érnek a vágyak mégis?
Olyanok a tieid
Ilyenek az enyéim
Csillagunkat a hold figyeli
Elszakadt a motorunkon a vezérszíj
Lerombol és felépít
Elcsúfít és megszépít
Szereti és megvédi
Szeretné de nem kéri
De ezek az én eszméim
Talán a rendszer nem ezt kéri
Az érzéseimet a lelkem vezérli
Talán ezért olyan foltosak
Hiányosak és a párjuk sincs meg
Elhagytam a pénztárcám álljunk itt meg
Visszafogottabb lettem mostanában
Olyan cukin lóg a dzsó a szádban
Én a gyáva
Ne mond hogy nem próbáltam
De elfáradtam
A sok csalódásban
Üdv a valóságban
Mármint az enyémben
Ahol a felhőtlen szeretet
Engem belülről feltépdes
Nem pótlod csak bekened
Fehér fekete festékkel
Amúgy jól áll neked a pc
Amikor bejöttem a szobába csak ordítani akartam
Nem terveztem el mit
Azt ordítottam hogy szeretlek
Na mindegy felesleges
Hogyan álljak így eléd?
Mosolyogni mintha mise fájna
Rajtam kívül mindenki levágja
Ilyen az ember legjobb barátja
S talán jobb ez így
Vagy csak ezt mondom
Hogy megnyugtassam magam
Hogy még csak meg sem csókolhattalak soha
Mi marad belőlem?
Por csontok írás inak moha
Noha csak rosszabb lenne minden
Egyet nem értek
Ha boldog vagy velem
Engem vagy az adott boldogságot szereted?
Még a kávéd sem ittad meg
Máris mennünk kellett
Más is megbüntethet
De inkább veled együtt vesszek
Nem tudsz mit tenni ellene
Ez van szeretlek
Jussak eszedbe ha már nem kereslek
Mert csak emlék leszek
Tegnap még magadhoz szoríthattál volna
De holnapra már túl sok a talán
Választhattam volna valami könnyebbet
De az nem az igazi
Te vagy az
Ha szégyen hát szégyen
Elandalogni a beletörődésben
Kőszívébe beletörött késem
Végén pici pötty
Asszem egy kicsi kiszökött
Csak egy kósza tekintet volt
S mint egy boszorkány újra visszarángatott
Kihoztad belőlem az ösztöneim
Az igazi állatot
Vajon mit láttam ott?
Ahogy a fények alatt táncoltál
Mintha valaki más volnál
Csak egy kis távolság
Na meg a falak amik elválasztanak
A szívem a laboráns utcában ragadt
Tégy ahogy szeretnél rád marad
A tied úgyis másnak ad
Én csak span vagyok
Mikor meghalok
Talán így mindent megértesz
Vagy egy részem ami te vagy
Ha nem az egészem
Tükördarabok a földön összetörve
Asztalok összetolva
Fekszem a vizes fűben összetörve
Bárcsak valami közbejönne
Valami ami felém lök
Mintha lenne rajtad egy erényöv
Csak a lelkeden
Annyi az elvárásod
Pont amiatt szenveded a perceket
Minden kis csalódás
Mint a néma reggelek
Majd ha nem leszek
Meséld el
Hogy szerettelek
Akit mindenki lenéz
Benne láttam én a legszebbet
Nem csak a drogok tetszhetnek
A hajad például kezdetnek
De elég befejezem
Valahogy el kell felejtenem
Ez maradt meg nekem
Se hagymám se kenyerem
Csak a keserű bánat van
Nem hoztad vissza a lelkem
Nálad van
S tudom ha számomra nincs már máshol világ
Nálad van.
