Jól megcsináltam magamnak
Megint csak a füzet maradt
Fájdalom és üres falak
Velem a bolyongóval
Ezt már nem övezi a meglepődés
Érezni lehet a saját illúzióink haloványságát
Rég fájt valami ennyire
Úgy égsz mint egy panel a mellkasomban
Perzselsz és felmarsz mindent amit már levakoltam
Nem gondoltam hogy magamnak majd megengedem
Hogy ezt a lányt valójában így szerethetem
És hogy ezt neked meg sem mutathatom
Azt ígértem a fájdalomból csinálok szépet neked
Így lett a szépből fájdalom bennem
A saját mészárszékemre mentem
Tudod nem emlékszem mikor éreztem magam úgy
Mint akkor a Gellért hegyen
Mikor az emberek folyton odamentek hozzád
Nem kellemetlennek éreztem
Téged tartottalak különlegesnek
De ilyen az én elbaszott formám
Akkor veszlek észre
Mikor a legjobban tönkre vagy téve
Még most is azon jár az agyam miért tettem?
Mindent amit
Vajon érezted a szeretetet? ami bennem szülte
Ezt a kínt
Majd én konzerválom
Mert ilyen vagyok
Ez jutott
Sors
Meg a faszom
20 év
Most ha hinném még hogy van isten
Üvöltenék vele
Hogy mit művelsz te barom?
Hova fér még ennyi fájdalom
Néha szerintem az emberek nem értenek
Azt hiszik annyi mindenre vágyom
És mennyire kifinomult kis ficamai vannak
Az ízlésemnek
Nekem semmi nem kéne csak szeretet
Itt ülök az ágy szélén itatom az egereket
Most hogy nincsenek drogok nem is felejthetek
Az alkohol már csak unaloműző vele sokra
Nem megyek
Messze el
Mert annyira
Közel vannak
Frissek az emlékek
Sajnálom hogy megkellett ismerjél
Hogy bele kellett lépned már amúgy is sárosan
A fekete szurokba ami én vagyok
Az emberek válláról átpakolt teher
Ez mind ami én vagyok
Én arra vágyok hogy valaki lepakoljon és maradjon itt
Ha már eddig mindenki elment
Szerintem jót tenne most a tenger
Úsznék a delfinekkel
Remélem holnap reggelre meghalok
Mert önmagam nem bánthatom attól még várhatom
Írásba adom
A bánatot
Köszönöm a palacsintát
Köszönöm a csókokat
Köszönöm a könnyeid
Köszönöm a mosolyodat
Köszönöm hogy hozzám értél
Köszönöm hogy rám néztél
Köszönöm hogy rám értél
Köszönöm hogy hagytad hogy hajtsalak
Köszönöm hogy megmutattad a madarakat
Köszönöm hogy belém haraptál
Köszönöm hogy beléd haraphattam
Tudod bár ezek a pokol lángoló kövei bennem
A szavak a szívembe melléd fagytak
Nem azért megyek el hogy magamnak ne ártsak
Én értem nem tartozik a világ
Csak én magamnak
Mint régen
Mint most is
Egyedül gördülő kő
A világ árvája vagyok én
Levágott csökevény
Kocsonya a költemény
A húsom és a csontom a zselében összeér
Minden szavad rózsaszín töltelék
A szívfánk gyűrűjében
Kár hogy ez nem szerelem volt csak
Akkor most nem éreznék semmit sem
Csak azt mint mindig
Ablakon kiszállt madár leszek
Akit bújtatnak a fák hívnak a galád neszek
Jelentenek ezek a sorok majd valamit talán neked
S a többieknek mindig csak egy talány leszek
Nem írok neked külön kötetet
Lesz így is elég ami issza a könnyeket
Leginkább az enyémeket
Hát ha szégyen szégyen
De megpróbáltam valami olyat csinálni
Ami nem volt valójában
A valóságunk csak egymás marcangolása
A kóbor vágyak csatangolása
Szerintem ezt az emberek érezni szokták
És te is érzed hogy egy-egy szó elérkezik hozzád
Tudom ezt nem szeretnéd hallani
Talán sosem találkozunk mostmár
Nem vagyok csalódott
Általában előre tudom már
Te is csak folytatás voltál az előző elhagyatáshoz
Átmentés amiben elbújhattam magam elől
Magunkba és te kísértél eddig a legmélyebbre
Talán ezért lyukadtunk ki ide eltévedve
Minden okkal van semmi sem véletlen
Ilyen vagyok én
Rossz időben
Rossz térben
A sötétségben
Üdv a kígyóim körében
Csak azt az egyet bánom hogy így tudsz mindent
Megkímélhettelek volna a saját kínjaimtól
Amiket nem is te okoztál
Ezért az egészért ami bennem van én felelek
Olyan emberbe szerettem bele akibe nem lehet
Ezen nincs mit szűkítsenek a karakterek
És nem is vesézlek még a végén a mohó
Emberek elérnek jobban örülnék egy jelképnek
Amihez visszatérhetek ami fémjelzi
Az emléked
Eddig is sírva aludtam el
Ez csak visszatérés önmagamhoz
Kár hogy sosem hallottalak énekelni
Csodás hogy láttalak kivetkőzni önmagadból
99 halott fürj
Én vagyok aki életben maradt
Remélem neked nem fáj úgy mint nekem
Szabad a nyakam és még érzem hűlt helyed
Egy magot a szívemben elültetek
Mégegyszer végig forgatom a neved a nyelvemen
Elbetűzgetem
Aztán hagylak menni
Szabadnak lenni
Boldognak önazonosnak
Milyen önző lenne ha elvárnám hogy ne így tegyél
Még ha ez azt is jelenti hogy nem mellettem leszel
Én örülök hogy segíthettem
Egy fehér karom vagy a fekete szívemben.
