Béklyó a bokámon
Lakat a számon
S te várod hogy majd magamat rászánom
Én kétségbeesetten strázsálom a vágy
Oszlopcsarnokában
Egy felbomlott tartományban
Figyelek miként bújnak lépted elől a fűszálak
A rólunk festett képen egy fürj szárad
Te csak ott ülsz várva
Várva a változásra
Felelet nélkül a csodálatára
A szobát törő prizmáknak
A madarak az ablakon kiszállnak
A tavaszba törölközött természetbe
Megmenteni a megmenthetetlent
Minden más unalmas
Ilyen az én formám
Ez ide a helyes kifejezés
A szerelem mészárszék
Vár rám a kibelezés
Orkánban szélárnyék
Homok a szemben
Víz a fülemben
Eleinte érdekes
De végül kellemetlen
A megőrizhetőség felpattogzott az emberekben
Nem engedik a külvilágot a lemezek alá térni
Ezért nem tudják magukat nem ezek alá mérni
A lemezek néhol az emberek nagysága mentén
Behorpadnak felveszik a formákat hűlt helyén
Gazdájuknak minden esőben ázik bennük
A barázdák amiket szemünk színével kikentünk
Lassan rozsdamartalékává lesz elmeszesedik
Partra hordva hordaléka elterpeszkedik
Nehéz ez a háztáji balansz
Habár lábadba vág
A pengén felül maradsz
A végén valaki úgyis nevet
Mindegy kié a kac
Idővel az is kacat
Látom magam előtt ahogy a kertben fogok katicabogarat
Egy eltört seprűnyélben látom a lovamat
Az ételeket amiket sárból főztünk és mindenből amit találtunk
Az udvarokat
Az erdőket
A faházunk
Látom a családom
Egy szuperpozícióban ragadt képben
Szemernyi szünet a szétesésben
Ahogy én a kutyánk hátán ülök
Ott áll anyám apám kéz a kézben
A kép darabokra szakadt és lángra lobbant
Összeállítom az összetevőket magam összerakom
Kutya években számolom a perceket a padon
A boncasztalra fektetek fel egy fekete emléket
Ha becsukom a szemem sötét van
Alábukom
Majd fel belőle
Fulladozva
Levegő buborékokba bújva gondolok
Az új napokra
Mert hát régi ez a dallam
De kezemben új a kotta úgy alkottam
Hogy mindig felülmúltam magam
Mert én nem szeretnék senkinél teljesíteni jobban
De nem is battyognék a nyomdokomban
Tinta foltokba mártjuk a talpunkat
Úgy lépünk a parkettre
Mint két heves fiatal ki belép a bankettre
Keményedett bőrünk vonalakat húzva
Pattog a parkettáról a piperkőcök szemébe
Szúrja bizony szúrja szegények
Akiknek tinta nem jutott a szálkás padló
Biztos nem csúszott bár a tinta minket sem mentett
A festékben a vért észre sem vetted
Te csak mosolyom és könnyeim lélegezted
Kinyitom a tüdőm harmonikáját
Az életkedved tartja a szuflát a gépezetben
A foltok mentén a harmonika kiszakad
Az olaj kifolyik a padlón egymásba fordul
A vér pirosa a zöld nyugalma a kék bánata
Örvényleni kezd a tinta a tollam hegyénél
Beleömlik a dögkútba a gerincnél
Én vagyok felelős az egészért
Valami ki nem mondható
Ki nem fejezhető
Én lettem volna a mintapélda
Arra aki lefejezhető
Lerepült megrepedt tető
Cseréplabirintus a szám
A harapások nyomán az önvád
A fordított felfalás
A manézsban látom a csontlovakat
A porondon csillanó fogsora van
Mindnek és csend sosincsen
Zenekar se a hangszerek magukon játszanak
A függöny leborul
De semminek sem lesz vége
Ugyanott ülök a lovak közt a függönyök
Vetette sötétbe
Körbe tükrök jelennek meg
Amik mind egyszerre törnek össze
Ha elkezdődik a műsor nem számít
Hogy közbejössz-e
Megtörve törtet előre csörtet
Eltervezi miként tapossa el a világot
A kopott patás mint a királyok
Ültek a hátán Eduárdok
S ha ma nem lennének
Éneket zengenének a bárdok
De helyettük képernyőre állnak a bábok
Tudod ha elmennél nem lepnél meg
Én ingyen engedtelek be te jegyet se vettél
Ócska hullámvasút vagyok egy megrepedt
Lencsén figyeled a szívem a céllövöldében
Fegyvered mögül plüssmedve a torztükör
Beleszorultál a dodgemembe kitörve a kormányt
A legnagyobb hintára rángattál zacskót se hoztál
Végül az ugráló várunkban szaladtunk
Tűkkel a kezünkben
Mikor már a légvár leeresztett
A hold is alacsonyabbra tért úgy tetszett
Más megvilágításba helyezte ahogy törökülésben
Figyeltem az arcod a ránk boruló tündöklésben
A szentjánosbogarak fejünk felé szállnak
A szuszogásokkal vegyül a tücsökciripelés
Hátamon alaktalan kezek húzzák végig maguk
A légvárat elkezdték összehajtani
Minket is belecsomagoltak
Az egészség pont olyan mint a szerelem
Amikor igazán beteg vagy szinte megfeledkezel róla
Milyen érzés volt utoljára venni egy lélegzetet
Mikor meggyógyulsz egy pár nap múlva már a betegség emléke látszik halványulni
Milyen is volt fuldokolni
Megtanulod értékelni
Hogy majd egyszer elfelejtsd
Tiszta levegő a szerelem
A kátrány fekete tüdőmnek
Rózsaszínre majszolja
Míg mosolygom bajszom alatt
Habár mint minden más a szerelem is véges
Te egy olyan ok lennél amiért szívesen adnék teret
Ezzel a felmérhetetlenül tiszta érzéssel együtt
A szenvedésnek
De ki tudja
Lehet magam ellen lázadok csak
Hogy ne tűnjek olyan átlagosnak
Már eltűntek a fájdalmak
Csak a kongó üresség maradt
Azért ilyen daltalan a lant
Amit felcsigázott ez a hang
A fejembe égett ez a nap
Ahogy te előttem az asztalon meg tea van
Én szemeidbe bámulok
S te mosolyogva kérdezed
Na mi van?
Én csak megszeppenve rázom fejem
Úgy teszünk mintha nem tudnánk
Az ágyon feküdtél és hátamon végig futott a hideg
Amit a test nem azt csak a szív érzi meg
S ahogy átfordultam
Mindketten lencséktől mentesen
Egymás szemébe néztünk
Behunytam szemeim és mosolyogtam
Rég tett valaki boldoggá
Rég kedvelt valaki annak ellenére hogy tudta ki vagyok
Rég éreztem valakit azonnal
Azért tartalak így talonban
Ne fogyj el a gyártott tartalomban
Szívesebben találnálak karjaim között
Kitépett szív lennék madarad karmai között
Te te lány akitől belém a vágy
Visszaköltözött a rég elpártolt lakótárs
Mosolyogva jött meg s ledobta a postát
Sokat gondolkoztam azon mi tudna akkora változást okozni
Amitől formát változtatnék valamin
Valami aprót de az éles szemnek mégis észrevehetőt
Már úgyis untam hogy ezek ilyen hosszúak
A kedvedért kicsit lerövidítem
Mert ez kedvesem szerelem első látásra.
