Milyen mámoros
Hogy ma megint itt jártál
Hogy újra egy pillanat voltál
S hogy éjjel itt háltál
Talán nem vagyok eléggé tiktok sztár
Sajnálom hogy nem illek a liveodba
Jó vagy sakkban
Meg ebben-abban
De elveszel a ferde falban
A kezedben a facebook
Füledbe halkan súgja
Kék szavait újra s újra
Azzal alszol majd kelsz útra
Vajon hányszor lesz egy ilyen új nap?
Hogy te nem szeretnéd hogy beléd mindenki szerelmes legyen
És én szerelmes vagyok beléd
Ezekbe a szerinted csöves szettekbe
Meg mindenbe
Ami te vagy
Nem én nem nézlek instán
Meg tiktokon
Én a szemeid szeretem
Ahogy nevetsz
A feneked
Nem a képeid
Meg a videókat
Ahol játszod a hülyét
Akkor mikor elversz sakkban
Lennék a vásznon kettétépve egy alakban
S a repedéssel szívem közepében is
Egy maradtam ez az egy alap van
Mert most még itt szuszogsz
De holnap neked már csak emlék leszek
De neked a szívemben mindig lesz még helyed
Azért írom ide mert téged ez bántana
Nekem kedves ige téged felszántana
S nekem csak a szuszogás van
Meg a gyertyalángja
És a távolság köztünk
Láthatatlan fal
Az ágyból fekve figyellek
A két kontyod bomlásnak indult
Itt fekszem magamból kikelve
A tér orvos a kitelt időnkre
Ahol próbáltam ezt nem tenni
Most is csak titokban tartom
Hogy a csaj titokban kifogva tart most
Mint halász a kezében
Én elvergődöm
Hagyjuk abba
Kezdjük legelőröl
Beszéljünk a varjakról
Na meg a legelőröl
El sem tudok aludni melletted
Mert nem önmagam leszek
Ha leveszem rólad a szemem
Legalább nyújtanád ide a kezed
De ha hozzáérek a lábad elveszed
Ezek mindössze apró jelek
Ezekből lesz sereg
Én érzek
Te nevetsz
Se nélküled
Se nem veled
Vajon mindig
Vagy sose szerettelek?
Az a kár hogy ez csak szerep neked
Nem tudom ki vagy és ezzel nem tervezek
Egyszer jó volt
De újra nem veszhetek el
Veszteg fekszem melletted
Így vesztem lelkem el
Kalitka vagy te
Szőke rácsaiddal
Szorítasz szívalakban
Mindegy mi volt este
Hív a nappal
Egy cigi lóg a szánkból
S te panaszkodsz anyádról
Megszokott váltások
Rendkívüli de sosem véletlen találkozások
Amiket a sors varr össze hegyes tűkkel
Nézz magadra
Egy nap megesküdtem
Hogy nem írok neked
Se rólad
S ez az ígéret
Mint a sminked leporlad
Hogy ebből nem lesz holnap
Mi mindig csak itt leszünk
Kettőnk lelkében
Na meg a zenében
Ezt tudtam adni
De te nem tudtál betelni
Nem tudom elmagyarázni
Hogy nem lehet akarva nem szeretni
Hagyom az érzést legyen önmaga
Mert ezen kívül nem vagyok önmagam
Jó lenne még egyszer így ébredni
A könyvem mögül rápillantani
A gőzölgő teákkal
Közösen suttogni
Csak ne ebbe az irányba mennél
Tudod megmentenélek
Ha megtehetném
De elkéstem
Vagy ide se kellett érjek
Ha ez vagy te hát legyél ez
Igazad van
Nem vagyok kompatibilis ezzel az egésszel
A festék színesebben beszél minden szónál
Tudod azért mondom mert rajtad minden jól áll
Szeretnék megismételni minden órát
Újra Komáromi kölyök lenni
A monológod része lenni
Csak futni
Semmit sem tudni
Mindig csak unni
De mégsem múlni hagyni
Egy új oldalad majd vigaszt nyújt
Az idő ormos kereke mi lassul
S mi a széléről lógatjuk a lábunk
Ahogy a holdfény alatt állunk
Alakváltunk
Vagy ez most adekvát?
Ez a ruha szerintem nagy lesz rád
Nehéz lesz elcsomagolni
Ezért kell itt hagynod
Ebben a lakásban
Itt van nekünk a lak ásva
A föld alatt hol senki se talál ránk
Ezek határozzák a szavak arányát
A kék szemeiddel csak az a baj
Hogy nem tudok úszni
Elmosnak mint a vad folyók
Elhullnak belőlem az elemek
Azok az alkotók
Csinálj még hat fotót
Tegyél rá filtert
Amíg senki se lát
Pedig szebb vagy így tisztán
Mindentől mentesen
Ragyásan ébredve
Egy nagy hurrikán vagy
Ami akkor söpör a legjobban ha nem akarom
A leveleket a kertemben felkavarod
S alattuk állok én
A hulló konfettiben
Értetlen
Nézlek
De mosolygom
Még ha fáj is
Ilyen ez a fiú látod?
Feláldozná érted az egész világát is
S ez sem szól másról
Csak egy félreértésről
Egészet beszéltünk
Félre értél föl
Jól jellemez
Akkor érkezel mikor elfejtelek
Akkor keresel mikor megkérlek hogy ne
De te megteszed
Tégy úgy
Mintha nem tudnád
Tégy úgy
Mintha nem unnád
Tegyek úgy
Mintha nem tudnám
Tegyek úgy
Mintha nem unnám
Hogy mindketten tudjuk hogy kihasználsz
Még csak nem is titkolod
De kimondatlan titokban van
Ami közöttünk lebeg
A buborékban piszok van csak
Vigyázz mert egyszer kipukkadhat
Az mázol majd össze mindent
Lassacskán majd semmi sem köt össze minket
Te másba vagy szerelmes
Én meg beléd
Plátói szenvedés
Plátói szenvedély
Az erény sem kedély
Elmerészkedsz erre még
A lelkem azon bugyrában
Ahova alig engedtelek
Az a baj
Hogy mindig feljön a nap
Én csak addig kellek neked
Ez most rólam szól meg rólad
Hogy te érezted ki voltam
De te valami mást akartál
Valami tökéleteset
Amitől tökély lesz az életed
A lélegzetek elakadnak
Az órák némán figyelnek
Mikor a hideg kertben
A kezedben szívem kienged
Hibernáltál te kibernált lány
Olyan vagy mint egy netprofil
Mögötte szirénhangú nekrofil
Összeérnek csontjaink
Húsunk lemállott
S ez most kőhalom
Hol vár állott
Kezemnél fogsz és áttáncolsz
A lemezekre törő jégparketten
S táncolok én mert épp van kedvem
Minket figyel minden halálmadár
Szájukba kaláb a találka tán
Szomorú véget ér
Élj a mának a végzetért
Reqiuem egy életért
A bordáimba beférsz te még
S ha vered falukat
Se eresztenek élve szét
Bennem a nyugalom
Ahogy őrlődöm a kedvedért
Hogy hátha leveszed a tűsarkút
Mikor bennem táncolsz
Vagy csak a vértől látod
Igazán szépnek a falakat
Amiket együtt festettünk szavakkal
A tavaly már nincs velem csak csatazaj
S a szavaink is eltűntek
Nincsen emlék róla csak a csaj
Csak a baj
Van velünk
Ha zokogunk ha fázunk
Egymásra találunk
Te barátra
Én a lányra
S még egy kicsit mindig fáj
Hogy egy esélyt sem adtál
De ha helyesebb lennék lehet lekapnál
Vagy még akkor sem isten tudja
Minket köszönt a pázsiton minden dudva
Ők itt voltak
S mindent tudnak
Csináljunk valami művészit
Te vagy a művész itt
És én a mű:vérzik
Nyugi ez csak művér itt
Az igazit könnyezem.
