Eső előtt máshogy esnek a napsugarak
Egy csillag vagy az égen mi olykor
Napsugarait szórja illatoddal fogva tartanak
Ólomcsillárokat tartó vasfalak
S nélküled minden idegen
Hideg lett idebent
Asztalainkhoz fakó zakós férfiak ülnek
Sört isznak s mindenre fütyülnek
Fütyülök majd én is s zakót
Hordok tetőtől talpig zakó leszek
Majd ha abban elzakózom és elszakad
A mama megvarrja mert ez csak egy darab
Hosszúra szőtt cérna esettanulmány
Más volt rég az étvágyam és mást éreztem
Verset tanulván lassú homokórában
Lecseng a múlt vár a diadalittas jövő
Mínusz diadal mert aki vet az arat
S én itt mindent megvetek
Csak azért sétálok köztetek
Hogy elemezzelek
Mennyire vagy romlott?
A szeme barna a haja bomlott
Copfból raszta tincsekbe tekeredik
A király arcokat úgyis lefejezik
Majd a testemet egy fekete hullazsákba betekerik
Rétesből lesz a kígyó tekeredik tekeredik
Ezek a gyerekek a cigiket tekergetik tekergetik
A zöld virágokat de szeretik de szeretik
Az idő szemcsésedik és idemerevít
A plafonhoz taszít a tüdőm feltölti
A testemet felemeli érzek valamit
Ami nem emberi s az elmúlást felejteti
Mennyi itt a vigasz?
Annak aki egyet sem kért
Nem mondok ellent de nem értek egyet sem én
Az inga nyelve vagyok
Himbálózom ide-oda a cimbalomom
Csontokból van koporsó szürke tokban
S minden vonó vége földalatti lovak lángoló szőre
A bőröd néhol piros s érzem száll a perje
Nincs pöröly ha van még pörje
Fussunk szaladjunk rétekre mezőkre
Az istennel kézen fogva vagy néha éppen előle
Lényegtelen részletté lesz itt is minden
Az élet önkezem által írt kisfilmem
Kicsillan a penge kivillan a kabát alatt
Köröttem lábak lépnek életek zajlanak
Néha jobb halkan lenni mint a hangosakkal
Az hogy ordibálsz nem feltétlen jelenti hogy
Hangod az van csak csattog az asztal
Elindul a perpatvar a fregatton
Két macskakő közé macskamenta nő
S talán nem leszek boldog sem menő
Manó mentő visz majd el ha végre vért köpök
Érzem gyülekeznek bennem a szép rögök
Az író múlandó de az írott kép örök
Tudva az elmúlást megélni fél öröm
Nem baj hogy elment a vonat majd később jön
Legördül arcodon egy későn jött könny
Kár lenne hogy miattam más megrökönyödjön
Nagyra nőttem gyerek létemre lógnak lábaim
A nyakamba teszem őket és nevetek
Meg se jegyeztem a nevetek
Csak lebegek
A felhők alattam rekeszek
S én sörösüveg leszek ami minden felhőn megterem
A nap hevít majd s buborékolni kezdek
Az udvarunkban a kakasokkal közösen kukorékolni kezdek
Ki a hangosabb?
Halljam a hangodat rázd a tollaid
Mintha elfogynának úgy rázd őket holnapig
Hogy vagy itt?
Mikor már százszor kitéptelek
Mikor kísérsz belém új hófehér lidérceket?
S fülembe suttognak sok dallamos idézetet
Ezek az emberek milyen kimérten idétlenek
Csak számolom a kimondott igéket a többi
Igénytelen módon pazarol a szóból
Mond csak ezelőtt jobb volt?
Majd szebben szól a kotta a szombatokról
Hallottam gránátokról robbanókról
S húsokról mártásokkal Máltán összeolvadókról
Fattyú gyermek az utókor s én vagyok az unoka
Az utolsó nyomomban nyúlnak a kezek
S körmeik alatt csak kiszakított húsdarab leszek
Majd holnapra elfejtelek
Majd holnap elmegyek
Galambot ölök
S vele emlékedet.
