Most szívem szerint
Felvágnám az ereim ebben a kádban
Hogy megtaláljon mindent
Aki itt talál majd
Kár hogy nem lehet
Hideg a levegő
Reszketek
A vízcseppek egymás közé zárnak
S a tükrükben a fénytörésben
Az arcomat nézem
Hogy reped lassan szét
Kerámia tálban
Már ily korán
Pedig éppen csak kihűlt
Orosz rouletteznék most
6 tölténnyel
Elkerülhetetlen
Had történjen
Minden amit hátrahagyok
Papírnehezékek
Kétségbeesett kérlelések
Dühös ne merészeld-ek
Na meg a majd te megértesz
Na ez sem értette
Átugrották észre se vették
Vagy csak elsétáltak a cél mellett
Mint egy piñatát szétvertek
S belőlem nem cukor hullott
Hanem kapszulába zárt katarzis
Rossz gyerek voltam
Aki lopott
Hazudott
Verekedett
Meg hadart is
De sosem adtam számot
Senkinek
Aki tudja ki vagyok
Az már vagy nem él
Vagy holtáig kussban lesz
Megmaradok valami istenverte titoknak
Amíg a bőröm ráncos lesz s fogaim kikopnak
Figyelem hogy fogy a hit
Mikor az első fegyver eldurran
S mindenki kezében szorít egy újat
Mindegy kire szegezi
Az ösztön vezeti
S ha más lő
Ő is megteszi
Egy párhuzamos univerzumban
Gyerekmeséket írok
Mintaapa vagyok
Aki 20 évesen már felvette a csokot
A házias középiskolát végzett buta felesége
Pedig már 3 gyereket világra hozott
S egy panellakásból
Minimálbéren élve
Faljuk a szmogot
Van jogsim is
És sosem drogoztam
Tiszta vagyok mint a flakonozott víz
Egy olcsó használtautót vezetek
A gyárba
S azzal ülök a dugóban
De ez mind csak képzelet
Irigylem azt akinek élet ez
Én korán kóstoltam meg
A főételt
Nem hittem el
Hogy aki kíváncsi hamar megöregszik
Bent már lassacskán őszülök
S ezek a kurva hangok
Néha majd beleőrülök
De az a nevetséges
Ha kiáltok
Sem segít senki sem
Megtettem
Mennyiszer
S ti mennyien itt vagytok
Első sorból figyeltek
A szenvedésem mellé esztek egy kis nasit
Néha felsóhajtotok egy-egy sornál
Ajj ez milyen mély
Pedig a gondolat tetején sem voltál
Milyen bájos lenne
Ha reggelre a testem gázzal megtelne
S a nap első szikrája robbantana darabokra
Kicsit szétszórtabb lennék mint most
Persze jól vagyok de elmehetnél kicsit most
Milyen érdekes
Egyszerre vágyom rá
Hogy valaki megöleljen
Aztán azon nyomban hagyjon el
Ha meleg lenne a lelkem
A télben sorvadjon el
Az összes ember mint kivágott fa
Korhadjon el
Hogy mi ezt tartjuk szépnek
Hogy minden élő virágot letéptek
S addig itt senki meg nem áll
Míg van beton s ember aki tenne rá
Hisz ennyi emberrel
Aki azt hazudja
Hogy ez az ő sorsa
Bármit meglehet tenni
S ezt a hazugságot
Generációkon át hordozzák
A gerincvelőjükben van
Az az átkozott sors
Amit valójában magának választott
De igazán te se tudod
Ki vagy te?
Most éppen az jár a fejemben
Milyen szép lenne
Ha igazán szeretni
Fájdalom nélkül lehetne
Milyen szomorú
Hogy évről évre
Egyre kevesebbet
Állunk elhunytaink sírja fölébe
S a közélet
Sem helyezkedik középre
Tudod hovávaló vagyok?
Kötélre
Ön kérem
Biztos jobb
Ha jó is vagyok
Nem látod a piszoktól
Mert legyek bármilyen jó
Mindig lejjebb ragadok
Mint egy escort
Vagy politikus
Tipikus polip típus
Minden plakáton propaganda
Pb gáz tölti
El a tüdőket
S a nép hangosan üvöltve
Éjjenez
A császárnak
Meg a kormányzóknak
Akik mint muslincák a borra
Rászállnak
A komfort zóna:
Az ismert és az ismeretlen mesgyéjén
Húzódó vonal
A törzs
A lomb
S gyökér
Elengedhetetlen összeköttetésének
Zavara
Afféle csatorna
Tudod hogy értettem?
Amit nem tudtam kifejezni
Hogy belül sírok
De kívül nincs semmi
Kis részletek kavalkádja
Át nem élt rezgések
Kiírtott érzelmek
Lyukak
Hézagok
Szeretném feladni
S a de még nem lehet
Hazugság
Még küzdök
Hátha
Lesz egy horgonyom
A valóvilágban
Egy nem túl nehéz
Mégis súlyos horgony
Nem vaskos lánccal
Apróval de törhetetlennel
Nem durva felülettel
Hanem puha tapintással
Elszabadult uszály vagyok
Olajhordókkal hátamon
A lángtengeren
Szólnék egy szót
Az el nem múlt szerelmekért
Minden egyes
Ki nem mondott szeretlekért
A meg nem lépett lépésekért
Az elmulasztott csókokért
A kihagyott ölelésekért
Egy szót hátha visszatérnek
Egy elfojtott emlékért
Egy elküldött mellképért
Elöregedtünk
De ezért élsz
Hogy ősz szakállal
Az utolsó korsó
Sörök között
Sorold az utókornak
Hogyan jártátok ti az élet táncát
S minden más volt
Bohó boldog emlékek
A végtelenség
De mostanra
Csak eltört eszmény
Az aszfaltra kifektetve
Krétanyomok közepette
Közvetett a közöny
A köz közé lett vetve
S lám a köz mind megette
Vajon tudja az a lány?
Mint szeretted
Vagy el se merted mondani?
Nem tudtad meg soha
Hogy a baja gondja mi
Csak kérdések sora maradt
Egy felhőtlen érzés egy pincében
Egy pohár bor felett
Mond kedves
Ennél jobban hogy legyek?
Önmagam
Mikor önkívületben vagyok
Egy fogyatkozó élőhalott
Kerestelek
De nem leltelek
Csak fekete fehér kiaggatott képeket
Elpazarolt évek
Elpazarolt életek
Tévedés
S mégis a lét de szép
Ahogy összeállunk
Majd szakadunk kétfelé
Egy újraterített asztal
Amit épp csak leszedtek
Már most elmentél
Pedig épphogy szeretlek
Érkezhettél volna korábban
De elkéstél
Hogy lennék több?
Egy el nem adott festménynél
Hiába húzom az előre rendezett teret
Mikor előre tudom
Hogy amint megszülettem
Az élet elveszett velem
A pohár alján maradt borról
Elfeledkezem
Hogy a kezed hogy lehet
Nélküled egyszerre velem?
Hogy az ujjaid érintése
Vajon más volt
Vagy csak én így érzem?
Pedig pont olyan átlagos
Mint piálás után a másnapok
Kultúra kurvák és kokain
Ott ragadt dopamin a páciens fogain
Ezek csak szavak
És én csak játszom
Hozok egy újabb áldozatot
Így lesz véres minden vászon
Sötét szoba
Belepi a kámfor
Remegek fázom
Nevetek játszom
Mély ez a kút
Jól elfér benne a bú
A szememben a láng ha gyúl
Korhadás a múlt
Megszerzed a tudást
S minden rád fagy úgy
Hogy már oldhatatlan
Ha nem szeretnél összetörni
Nem tudom hol ragadtam
Nem sikerül összekötni
Összefolytak a hallok
Beszakadt dobhártyák
Csak suttogásokat hallok
Baljósak a jelek
Mint egy kórházi lelet
Sok a szerep
S a színházban
Mint mindenki
Maszkokat viselek
Sötét utca sötét gyerek
Kötél húznak sötét ebek
Magam felé fordítom a söréteket
Ordítok de nem változtatok a közéleten
Fényképből látkép majd fénylénnyé levés
Egy nagy sóhaj közt két és fél nyelés
Sötét szoba világos érzékészlelés
Tágas a szívem
De ha
Te szeretnéd
Csak kérd
Ide mindig
Fér be kés.
