Lelépés
Egy kissé eltérő
Most mint eddig
Előfizető nem kapcsolható
Nem vagyok elérhető
Mondjuk meghagytam a számom
Az álmaim a fejedben
A szeretetem a szívedben
A csókjaim a szádon
Titkon vágyom hogy visszataláljon
Ez szarba lépés
Újra talpraérkezés a szerelembe
Hallom a szuszogásod
Mintha sosem hagytuk volna el azt a szobát
Vagyis csak én nem hagytam el
Sem a szobád sem téged
Be kellett volna tudjalak
Múló szeszélynek
Tudod titkon
Titkon vágyom
Hogy telefonálj most
Hogy egyesével üsd be a számom
A hangod a kagylóból megtaláljon
De ez csak egy titok ami jobb ha az marad
Mi pedig azok amik voltunk
Mielőtt valamik lettünk
Fontosabb önmagunk
Mint egymást szeretnünk
Már nem dohányzom
Reggelente felkelek időben
Reggelizek
Jógázom
Az akarat s rend kovácsolta
Edzett a cél
Pont ugyanaz mint a kezdet
Mondjam amit mondanom kell
S még mindig csak annak a pár embernek
Ki a nyomában jár majd ennek
Nem irigyellek bennetek
Vigyázzatok nehogy ti is elvesszetek
A horizontra a csillagok felfekszenek
Magányos szerelmes vagyok így menesztelek
Függetlenség
Függőség a függetlenségre
Hozzásimulok a görbe tükörhöz
Most még hűvös de hozzám melegszik
A megbocsátás a saját szívünkbe szúrt tüskék
Kihúzása
A pác kiöntése
A benne rothadó hús emésztése
De még mindig inkább ez a magány a nyomasztó
Holnaptól majd minden más lesz holnaptól
Borzasztó hogy ez milyen bomlasztó
Megszeretni önmagam most van jól
Az irány bennem csak ezt kell követnem
Hát ha egyedül egyedül amúgy is erre születtem
Elátkozott a szerelmek angyala
Nem talál számból senkihez dal haza
Nem vagyok kapitány s nincs velem armada
Armani se csak kopott koszos ruhák
A kezem is tiszta dzsuvás a szám kiszáradt
De nem igénytelen vagyok
Csak ti vagytok túl képmutatóak
A legapróbb koszt is azonnal letörlitek
Még a végén emberként néznek rád a többiek
Ez szabadságvesztés a tv előtt töltitek
Észre se veszitek a rácsokat úgy őriznek
Csak kened reggel a margarint s parizert vágsz
Az utca ablakban öreg bort s linzert látsz
Valamit amit láttál beintegrálsz
Ez a túlbuzgó szexuális feszültség
Téged szült az ég hogy lehűtsél
Nyugodtan fantáziálhatok
Mennyit élnek az állatok
Mennyi falevél fog épp most lehullni
Mennyi csepp csurran le az ereszeken
Vadul úszik a vágy vitorlása
A félelem tengerén
A mosogatóban a mosatlan körül
A lefolyóba szorult hajszálaid
Vissza köszönnek minden duguláskor
Az elpazarolt étel
A felmérhetetlen kétely
A felmérhető élet
Hogy te is csak börzére kerülsz
Kalapács csattan s mindened elkel
Lehetsz apró szolga vagy nagy mint az Erkel
Lehetsz te igazán jó
Vagy utolsó gazember
Egyetlen dolgot nem vehetnek el
A lelkiismereted mert magaddal mész
Tovább a végtelen tér polár nélkül
Néha még hűvösnek tűnhet
A harmat cseppek a füvön megülnek
Én fütyülök rátok és a világra
Nyomomban hegyomlás de hiába
Kikerülnek a sziklák
Ha boldogságtól részegen támolygok el
Útjukból úgy nyúlok a zsebembe
Keresve matatva valami kacat akadhatna
Vagy majd akadok én valamire
Fogasra teszem a rossz énemet ha hozzád megyek
Felkínálom a tányéron a jól eső részeim
De azok is csak kívül csillognak
Belül minden véres és a bánattól kékes
Itt maradsz a szívemben nem mész messze
Édes ez a krémes mások képviselő fánkot esznek
Már nem telefonozok nem mindenhol téged kereslek
Hagyom hogy az élet riogasson
Minden sarkon megihlessen
Hogy a tévképzeteim elismerje
Vagy megismerjen és meg is döntsön
Hogy ami egyszer megállt megint öntsön
Felém szomorú vagy boldog könnyeket
Szeretem a sósat
Még ha nem is a jó ropogósat
Egy megszámolatlan szótag voltál
Porszem a gépezetben
Te vagy ott a végzetemben
Amit én teremtek
A saját poklom pici polcára
Tettelek mikor megszerettelek
Mert ilyen vagyok én az ikeás bútorok között
Nem játszom el a harcosok klubját
Mert ilyen vagyok én a kiszakadt függönyök mögött
Nem játszom elrejtőzködő szolgát
Beleveszek az emberi halrajba
Aligha marhatnak a halkabbak
Hangosan kiáltanak a gyávák
A szavaim összefolynak a Visztulánál
Kicsi csónakom léket kapott
A kéz forró a lélek fagyott
Égett végtagok
A képen én vagyok
A lét dadog
Ha én adok
Akkor kapok is
Mert nincs egy a kettő nélkül
Tudom hogy úgyis eljössz végül
Majd mikor én már nem szeretlek
A kitépett húsunkat odaadom
A légycsapó növényemnek
És nekem semmi közöm hozzá hogy így alakult
Persze tök véletlen
Jó lenne többször ennyit hibázni
Több életben
Az élet tökéletlen
Drága ez a kép mégis tök életlen
Alig látom rajta az élesebb vonásaid
Egy whiskys pohár a szobában a hit
Bennem hogy mindent megtehettem
Mégis megálltam mert ilyen vagyok én
Gyáva délceg lovag
Mondjon ki mit szeretne
A rám csurgatott nyál nem olyan mint az elcserélt
A vegyszerért cserébe nem tudást kaptam
Csak felesleges múlást és gondolati túlzást
Minden vénám pulzál tudom hogy te is elindulnál
Éjszakákon át dúlnánk nem volt dúlánk
Úgy szült anyám ahogy váltotta az ősz a nyárt
Rozsdamartan félig holtan fulladozva
Sárga levelekbe takarózva ágakon ringatózva
Úgy ültem kint a tóparton sátramban a pecabottal
A világba lerakottan valahonnan lepattanva
A nagy egészről leszakadva túlérzékenyen
Szerencse hogy túléltétek ezt mondták sokszor
De mindig volt hátsó szándék mégis csak a doktor
Számára szakmabéli a boncnok és összejátszanak
A pontok összeérnek a térben azok kötik
Gócba a végtelen térben elmerengő
Hangosan messze csengő
Ellengő fények életét
Minden derékszög egy eltorzult párhuzam
Összeálló szétesés
Paradoxon létezés
Mire kimondom hogy létezem
A pillanat amiben jelölni szeretném a létet
Már nem létezik
Múlt már a múlt
Jelenleg még a jelen
Jövő a jövő
Mert itt minden összefüggő
Egyből csináltunk hármat
Majd a háromból egyet
Bolygó akarok lenni
Egy csillagrendszernyi háremmel
Persze csak akkor
Ha szunnyadás után
Van rá egy kis kedvem.
