Én vagyok az a gyermek
Akit átfogóan mindenen átgörgettek
Eleinte minden rendben ment
Az első az volt mikor tűzbe estem
Másodjára haltam meg majdnem
Előtte a köldökzsinór akart megfojtani
Szerencsés gyerek vagyok mondták az orvosok
A tűzből a nővérem vett ki
Nem sokkal később felgyújtottam a szobáját
Egy reggel arra keltem hogy az egész életem táskákban van
Anyám kézen fog engem és a húgom egy autóban ülünk ő pedig sír és mosolyog
Még ezelőtt nem sokkal elestem a biciklimmel és kitörtem a fogaim
Azóta szerettem volna hogy legyenek barátaim
A mosolygásról lemondtam és logopédushoz írattak
Hátha kicsit normálisabbnak tűnök majd
Voltam szegény
Voltak állataim amik mind elszöktek vagy meghaltak
Volt ami az én hibámból és volt ami máséból
Ittam kakaót vízzel
És ettem mellé rizst önmagában
Néztem kopogó szemmel
Ahogy mások uzsonnáznak
Költözés költözést követett
Majd egy nap az iskolából
Miközben egy órán ültem
A bátyám a vállán fogva cipelt ki miközben püföltem
Apám kíséretében
Anyám eszközként használt
Mindenki a környezetemben azt mondta őrült
Sokáig dühös voltam
Azt hittem ő tudta volna megadni azt a boldogságot
Amit ma már ismerek és tudom nem tart soká
Majd apám próbálkozott velem
Miután az első két gyermek már elvezette egy kiégésig
Mindig szeretett volna felettem hatalmat
Irányítani akarta a cselekedeteimet
Kényszerített hogy zongorázzak
Néptáncolnom kellett
Ugyanolyan németjuhászt kaptam
Mint amilyen neki volt
Megtett mindent hogy reprodukáljam
Az ő elveszett gyerekkorát és ki nem élt vágyait
Ennek ellenére hálás vagyok mert két dolgot megadott
Helyet ahova hazamehettem és mindig volt mit ennem
Borzalmas érzés volt minden szülői
És parkban a szüleivel játszó gyermek
Vagyis nem ez volt a borzasztó
Hanem ennek a hiánya
8 évesen dohányoztam először
13 évesen már napi szinten dohányoztam
14 évesen füveztem amit követett minden más
Azok az emberek akik a barátaim voltak
Noha voltak köztük akik rossz értéket képviselnek
És olyanok is akik bántottak
Mégis a családomként szolgáltak számomra
Mert úgy bántottak engem
Mint ahogy én szerettem volna a világot
Azért ahogy velem bánt
Nagyon szeretem a lányokat
Kivétel nélkül mindet
Szinte bármelyikbe bele tudok szeretni
Mégse tudok
Egy olyat találni aki ezt elfogadná és viszonozná
Nem azért mert nincs
Mert nem akarok
Ezt gondoltam utoljára de már nem is szeretnék
Majd jön valaki aki betör minden ablakot és kaput
Vagy magányosan töltöm el az összes hátralévő napot
Mostanra már egyre inkább semmit sem
Szerettem volna
Meghalni
Többször éjjel nappal csak arra tudtam gondolni
De mégis képtelen voltam magam megölni
Gyermekkoromban sokszor megvertek
Leköptek
Megaláztak mások előtt
Kinevettek hogy rappelek
Kockának tartottak
Lenyomtak a víz alá
Kergettek meg kutyák
Megdobáltak tojással
Belehugyoztak az innivalómba
A strandon elvitték a ruháim a víz mellől
A táskám beledobták a vízbe
Belelöktek a hóba
Megvert a földrajz tanárom
Az a vén pasas biciklivel kergetett át a fél falun
Kinevettek a fogam miatt
Csúfoltak hogy vékony vagyok és görbe
Hadartam
Köpködtem miközben beszéltem
Kiközösítettek
Azt mondták kukás leszek
Hogy megfogok bukni
Hogy utolsó drogos vagyok
13 éves korom óta dolgozom
Nem lett jogosítványom
Az arra szánt pénzt elfüveztem
Graffitiztem
Az utcán ahol csak tudtam
Fújtam az udvarba és a szobámba is
Gördeszkázni kezdtem növényeket hurcoltam be
7 lehettem az első disznóvágáson amire elhurcoltak
Az emberek akik azt mondják képesek megölni
Egy embert vagy állatot úgy hogy még nem tették
Fogalmuk sincs milyen károkat okoz ez bennünk
Annyiszor futottam reménytelenül vágyakozva
Lányok karjába hátha olyan lesz mint az anyámé
Annyiszor próbáltam más szemszögből nézni a barátaim
Hátha ők is megértik nem jó amit csinálunk
Mikor 17 éves voltam elköltöztem egy kollégiumba
Ezen a helyen elfogadtak
Nem nem mindenki
De találtam számomra fontos embereket
Itt csúcsosodott ki minden
Egy hajszál volt
Az elmegyógyintézet és a visszaintegrálódás között
Az utóbbi lett ami még mindig folyamatban van
Ezek csak vázlatos vonások
A nagyobb foltok kiemelkedése
Hogyan ne beszéljek a mindennapjaimról?
Ha minden más a múltam?
Vajon amíg mindenki előre haladt
Én csak múltam?
De mióta egyre tisztább vagyok az álmaim sűrűsödnek
Látom a ködöt a vért hogy fröccsen szét egy csont hogy csattan hogy a gyerekszobámban a sok játékot hogy hagytam szét hogy hordta a fészket amit húgommal építettem szét a szél hogy sétáltam Pápán egyedül s milyen volt a Széna tér régen egy megfakult vhs kazettán ami a kopott tv-n játszódik le egy olyan kép kifeszítése ahol még minden rendben innen az átlépés a markokba fogott csöcsökre az üvöltésekre és veszekedésekre a pofonokra a kék lila foltokra a saját kék lila foltjaimra a kórházakra a felkent alapozóra a hamis mosolyokra a fejemre húzott kapucnira emlékezni olyan mint újra elszívni az első füves cigit az első ekit megenni és az orromba szippantani az első spurit megdőlni benne mikor azt hiszed tudod a tutit látni magamat fulladozni mikor úgy akartak tanítani úszni hogy a vízbe dobtak látni magamat egy cigány szemében hajnal 3:27 kor miközben egy rozsdás kés van a kezében majd futni
Futni a nagyfiúk elől
Futni anyám elől
Futni apám elől
Futni a rendőrök elől
Futni a tanárok elől
Futni az öregek elől
Futni a háztól ahova betörtünk
Futni egy magánterületről ahol festettem
Futni a lányok elől
Én megpróbáltam futni
De mindent magammal hoztam
És persze mindez nektek jajj de borzasztó
Mindenki hogy sajnál meg együttérez
Nincs rá szükségem
Mert ezeket nekem kell elfogadnom és megszeretnem
Engem nem más én önmagam megteremtem
Nem látok értelmet a rendszerekben
Sosem ismertem rendszereket
Egy életen át a szabadság gyermeke leszek
Aki szeret szenvedélyesen még ha szenved is
Én azt fogom adni a világnak ami nekem a legjobb
amit én nem kaptam meg
Hisz azt ismerem a legjobban
Azt a szeretetet amire mindig vágytam
Ami után csaholva loholtam
De sose adta oda senki
Mert féltette magát mindenki
Hát én nem féltem
És lehet
Hogy nem fogok tudni mindenkin segíteni
De hogyha meg sem próbálok
Akkor az is biztos hogy nem hibázok
Viszont az is hogy semmit se tettem
Én szívesebben hibázok és viselem a következményeit
Mint hogy tétlen álljak
Lehet hogy valakiben akár nagyobb kárt teszek
Hát így is úgy is megőrülök vagy már az vagyok
Még egy lapáttal ráteszek
Egyetlen mosolyért
Egy néma köszönömért
Még az se kell
Csak hogy megmutathassam valakinek
Aki egy olyan szörnynek érzi magát mint én éreztem
Hogy meglehet szeretni mindent és van még értelme
Mert mártír aki a saját mocskába fetreng
Legyen az az én vétkem
Hogy egy életen át mindenkit szerettem
Azt is akit nem szabadott
Tegyenek tönkre ahogy csak tudnak
Majd elmegyek a természetbe meggyógyulok
És nekifutok újra
Mert hogyha szeretem a jelent
Akkor egy pillanatra nem leszek szerelmes a múltba
Én is ember vagyok bizony érdekember
Eszem iszom és kell lélegeznem
Pénzből élek
De a szeretetért cserébe én semmit sose kérek
Ahogy mondtad
A vállamra veszek majd minden embert
Törjenek ketté a csontjaim legyenek rajta annyian
Préseljék ki és igyák meg a könnyeim hogy ne szomjazzanak
Harapjanak a szívembe mind akik éhesek
Én azért is hálás vagyok hogy még egy napot élhetek.
