Egy elzárt terület
Egy kezeletlen felület
Korhadó levélként merül el
Valami téged is majd felölel
Megölel és belülről ez öl el
Az idő födél
Téged is elföldel
Frissíts magadra egy F5-el
Felfalnak mint a befőttet
Kitártam szívem
Lelőttek
Így áteresztve mindent a baldachinokon
Könnyeket morzsol egy hajdani rokon
Elvetemült a hajnal vicsorog
A szívemből a tinta kicsorog
Csurran cseppen
Túra Pesten
Túl napesten
A dunyha bennem szunnyad
Alatta mind elbújtak unva
Tudva hogy emelkedik majd belőlük dudva
Virágokkal tele udvar magaddal megalkudva
Magtár ez raktár és rendszer
A sok inda nem ereszt el
Ide lefolyó nem eresz kell
Lándzsákat szórsz a szemeddel
Elfolysz mint szósz az ételen
Szót emel az értelem
Csillanás az égen röpke létem
A fényt sötétre fölcseréltem
A felcsernő már régen elment
Az injekcióban maradt a lehelete
Kis lótusz a vízbe fordulok a csendbe bele
Híg ló húgy lábaim körül sikló húz
Minden penge kicsorbult
Vicsorítanak a ficsorik
A sorsom a kezem közül kifolyik
Mint poharat a vak az élet kiborít
Én csak merítek valami megihlet
Zaj a fejemben aztán megint csend
Gyere közelebb aztán menj innen
Hagyd hogy a vágyaim meg enyhítsem
Én nem szeretnék bántani senkit sem
Menni menni kell
Mindig csak előre
Ne forduljunk hátra
Még a végén felperzsel a félelem lángja
Zászlókat tűzünk a lélek zátonyára
Összekeverjük a mézt az áfonyával
A lelki vizek átfolyása
A falak gátolása
Önmagunk vádolása
Kezemben kalapács és véső
Nekiugrok újra térdből
Szeletelek a belső térből
Felpattintott térkő
Itt minden heges seb egy vérző
Volt hozok ollót és bevarrom
Nem kell a pardon
Halakat figyelek a partról
A diadalt nem a kezembe tartom
Nem vagyok én Dalton
Atomjaira szakadt hangom
Kagylókba dúdolom
Markommal súrolóm
A hullámzó vizet
Ismerős a belső hidegség
Örülnék ha a szívemet kivennék
Ott dobogna formaldehidbe zárva
Egy apró szobában a börtön ablakában
Legépelt lapokra lapocka aktatáska
A kocka el van vetve
Az árva nem jár láthatásra
A hátadon is más a táska
Ha pár mázsa már a pára
Odafekszik az oldal margójára
Ez egy zsíros hallójárat
A hallucinációk zajló tára
A csendet halk szó váltja
Az ujjaid közt porfogó a hártya
Az asztalon a kártya és a bláz van
Belefulladunk a matériába
A varietét réges rég bezárták
Nem tudsz de leválnál
A masinisztám lapátol
Kiveszi a forró szenet a kazánból
Hova meneküljek a hazámból?
A saját belső csatámból
Kiszöktek a kecskék a karámból
Feldúlták a mezőket
Kinőttek a fecskék a lakásból
Elhúzták a belüket
Ez egy mocskos kis város
Vagy egy egész kerület
Fények és villanások
A takaró alá vissza mászok
Sok üres papír könnyem issza pár sor
A hitvallomásról a semmiről
Megismerkszem ennyiről
Ti úgyis megítéltek mennyi föld
Fér még a fejem fölé?
6 méter mélyen majszolnak a mételyek
Fosszília leszek majd csak szétesek
A belső repedések elég szélesek
Itt minden szó részlete az egésznek
A valamiből valahova elérsznek
Merész tett hogy magadba benézel
Csak kukucskálsz nehogy ott maradj
Mindig vannak jobb szavak
Hol tél
Hol tavasz
Hol élsz
Hol szaladsz
Felcserélődnek a formák
A közepén kezded meg a tortát
Talán rám férne pár korlát
Könnyebb lenne ha mindent eltitkolnák
Most is arra gondolok hogy hol jársz?
Az utolsó kép amit magamban összetettem
Hogy magam körül mindent csak tönkretettem
És most téged is meghazudtolnak a fények itt
Hiú ábránd a megoldás nem létezik
Én vagyok Trója és a kapukat csépelik
A tévedéseim mind legépelik
Így zajlik egy élet itt
Az igazakat hamar megmérgezik
Helyettük a hazug megérkezik
Aki kis ujjat sem adna
De nyújtja a fél kezit
A vonat sosem fékezik
A síneken egy élet véget érhet itt
A párhuzam ami mindenen átzuhan
Mégis összeér álmunkban
20 évet átuntam kábultam ájultan
Most látom csak hogy más út van
Összekeverednek lassacskán a színek
Többet nem mondom hogy senki nem érti meg
Már megértettek de azt is minek?
Csak a fájdalom leszek mindig valakinek
Cserébe fényt termelek
Fotoszintetizálok nem kellenek vegyszerek
Magamban mindent megszerethetek
Nem kellenek a fejemnek szegezett fegyverek
Csak recsegnek és ropognak
Ez a fiú régen lopott csak
Csókokat és szíveket
Hogy segítsek máson?
Ha magamon sem segíthetek
Legyen bennem amiből merítsetek
Remélem egy ifjú költőt megihletek
Magokat hintek el
Akkor is csinálom ha senki nem ismer el
Nekem nincsen istenem
Csak repítsen el száz szó a hátán
Angyal a nyitány zárszó a Sátán
Fekete ruhát hord a mátkám
A hold minden vízcseppet átjár
Nincs szebb múzsa a halálnál
Az órák mind tikkelnek
A növények kikelnek
Az állatok minket figyelnek
S mi állatok visszanézünk rájuk
Ösztönszabású a bőrgúnya
Ez egy vidámpark földúlva
Kommunista föld udvar
Benne varacskosok
A buszon szorítom a kapaszkodót
Ez egy előásott tetem
A hiányzó szeretetem
Majd a hiányt alkohollal megetetem
Akit szeretsz elengeded
Kár lenne bántani
Kalitkába zárva lánc a szív
A sötétben nem fog látszani
Amikor minden ruhát átszakít
Ez se volt több csak egy tálca kín
Amit felkínáltam te pedig falatoztál
Tankcsapdákkal tele van a katakombám.
Virradóra az érzéki veteményesben diaszpóra
Minden szemhunyás egy újabb lenullázott villanyóra.
