Kristályszigony az élet
Üvegház a lelkem
Virágsziromra lépek
Üres ház a telken
A bátyámmal már félig lebontottuk
A függőségeinkbe félig leomlottunk
Gyöngyöző verejték ékesíti homlokunk
Őrködő ebekként véres ínyig dolgozunk
Egy falat kenyér és a szájzár
Kinyílik a tenyér és a száj zár
Pattog a zománc a fogsoránál
Elered a vére homlokánál
Elpattan egy ér
Kibúvik belőle a légbuborék
Amit keresek az már rég utolért
Szépek a tricepszeid
Hogy lépne rád egy triceratops
Élek a hitem szerint
Hogy férne rá egy tizenhatos?
Ezekre a rövid sorokra rap-re szocializálódtam
Félúton járok szolmizálóban szalámiból vannak
Az állatok a zoo-ban a kezem alatt szeletekre hullnak
A nagybátyám ollókezű Edvárd én csak vajazó kés
Lettem ami az élethez kellőképpen életlen
Én éretlen
Nem kérek elnézést
Harisnyás lányoktól
Összefestett buszmegállóktól
Öregasszonyoktól
Fideszes párthuszároktól
Mert én tiszta szívvel jövök
S embert mégsem ölök
Nem kell hogy szeress rajta vess meg
Te vagy a tettes? Na ne nevettess
Van valami tüzes korbács a szerelemben
Folyton csattan egyszer rajtad egyszer rajtam
S a kénkövek közt a szikra oda-vissza pattan
Tudod amikor harapás nélkül nyitod ki a szád
Az olyan kedves mint a kicsi szoba ami bezár
A városba megyek minden elvárt ingerért
Na meg hány inger hányingerért
S meg se tudom számolni az évek alatt hány inger ért
Úgy kapott el mint gyermeket az óriáskeréken
Az erkélyen a páfrányok a sáfrányok felé fordulnak
S lassú ellentéteik dombokba torlódva domborulnak
Ahogy a hajnal fátylai a hegyekre ráborulnak
Szemeimben a világ színei együtt átvonulnak
A világunk bináris a függönyök behúzódnak
Van helye szerelemnek és a háborúk elhúzódnak
Hogyan adunk értékeket az életnek az elmúlónak?
Az árnyak a falakon ásítva elnyújtóznak
Ha alkut kötsz az ördöggel ügyelj a feltételekre
Hiába szeretnél teljesebb életet élni ha felnégyelhetnek
Szarvasmarha vagyok egy hekatombán
Koponyákat görget fel a kombájn
Nekem volt mocskos a kezem vetettem burgonyát
Kapáltam ástam s láttam disznók kitépett fogsorát
Hasítottam fát és másztam fákra az erdőkben
Hordtam a pincébe s a legmagasabb ágakról nézve
A felhőket épült meg pár ifjú erődje rozoga volt
Tényleg olyan közel a széteséshez s még is éltem
Éltünk valami vadat eső és tó vize áztatta nyarak
Kagylók és halak úsztak el a talpam alatt
S hajamra a békanyál ráragadt
Még hallom a szavad ahogy a kutyánk után szaladsz
S már azt is újra hallom ahol a kutyánk után sírok
Ahogy a kádban ülök véres szájjal
Ahogy az udvarról figyelem a lángoló lakásunk
Ahogy a kádban ülök megégve s a nővérem mosolyog
Ahogy beültetsz minket egy autóba és az életünk
Összecsomagolod majd gázra lépsz
Fiatal voltam még aki sose hátranéz
A dízel szag áradt aprócska tüdőmbe
Még kicsi volt a csőröm hogy üvöltsek
Most már nagyra tátom a pofám tudjon
Mindent ország s világ nincs mit titkoljak
Úgyis majd kikotornak nem hagynak nyugtot
A homlokomra ragaszthatnám unszolva a husztot
Majd az uszodában koppanásig ugrok hogy ne
Kapjak több luftot hiányozni fogtok ember vagyok
Még én is egészen éjfélig s utána leszek szörnyeteg
Porszemcsék ítélkeznek felettem a szőnyegen
A sörte mentén húzatták velem a vastagabb kést
A vér csak bugyogott volna de már leeresztették
Mint egy kád vizet amit könnyeimmel
Összeelegyedve már senkise tölthet így fel
Én igyekszem pedig nincsen hova siessek
Magamnak megfelelőt nyújtani s ennél nincsen szebb
Én magamnak zenélek ha zenélek az istennek
Mert az almafa se több vagy kevesebb mint az alma
Én messze repültem a fától egészen Budapestig
Katapultált és óh mennyi itt a köd a sör és a dekoltázs napestig
A villanyokat sorban leoltják
Még sincs sose teljesen sötét
Szűk utcák közt telített közért
Ki lettem rúgva
Tegnap még reptéri alkalmazott voltam
Ma már indulhatok a bőrönd boltba eladónak
De félreértés ne essék semmi pánik
Lassan minden színes papír
Fakul s az élet lösszé mállik
Sose voltak krízishelyzetek
Mindössze én generáltam
Mert azonosultam a munkával
Vagy az iskolával
Ami természetellenes
Ezek a dolgok nem a részeink
A rajzolt világunk cikk cakkos szélei
Ezek csak szerepek ahol játszanom kell
Ha eltudom játszani a szerepet amit várnak
Használni a szerep eszköztárát
Senkit sem fog érdekelni hogy azonosulok-e vele?
Ezek tejfehér cseppek az élet nagy sötétjében
A fiatal párák parázna köddé érnek
S bár itt állok nyakig a nyálban
Rajta mond még egyszer hogy nem szeretsz
Köpj még kérlek
Hiába más a döntéseinket csak az ön
Lépné meg fontos hogy önértékelj
Legyen az független mástól
Rövid az út a végtelen létben amit bejárunk
S szerveim úgyis hullni kezdenek
Kár lenne már ezen a ponton
Valaki hogy tartsa bennem a lelket
Azt hiszem ez lenne a kiégés
Kicsit korai ez 20 évesen
Hogy száraz dohányt szívom olcsó borral
A tányérra csak olcsó étel fér nekem
S mindent nekem köszönhetek
Az én érdemem az életem
Már nem érdekel csak létezem
Beszélgetek és értelmezem
Mit érhet el más nélkülem vagy el velem?
Rabló leszek mama
Minden fityinget elverek
Világgá megyek
Világgá
Ne keressetek
Engem bús könnyek áztatta földbe
Ne temessetek
Ne gyászoljatok én fölöttem oly
Kínkeservesen
Szeressetek helyettem úgy ahogy
Én szerethettem
S nem lennék szomorú ha csak ennyi lenne
Holnap egy kórházi ágyon feküdnék kifehéredve
Sok mindent megtettem
Volt aki szeretett és akiben igaz barátra leltem
Nem szeretnék már panaszkodni se
Egyre szótlanabb vagyok
Nem sűríti óda hajnalom
Gondolj rám
Mikor ajkadra veszed majd dalom
Akkor már csak a gondolatomat hajthatod
Köszönöm az életnek hogy ennyi mindent adott
Láttam vastag rácsokat s kitörött ablakot
Nem domináns mindössze gyönge ember vagyok
Nekromanta gyermek járkáló élőhalott
Minél tovább nézem a tükröt
Kételkedem hogy én ő vagyok
Barakkokon át kergettek volna az őrnagyok
Ha katonának állok aki fegyverrel lő nagyot
Csak porszem mama
Egyszerű por s vesekő vagyok
Az utolsó csepp víz ajkamra fagyott
A pillanatban mikor leolvadt
Láttam benne visszacsillant
Az univerzumból a legtávolabbi
Robbanásra kész csillag.
