Néha megfeledkezni látszunk
Milyen törékeny is a világunk
Mintha megfeledkeznénk
Hogy a végén porrá s hamuvá válunk
Előtte még gyorsan eszünk egyet
Iszunk a borból és ejakulálunk
Nyomunkban ott vonul kezünk által gyújtott lángunk
A füstfelhőben egymás arcát sem látjuk
Felperzselünk mindent még egy kis profitért
Szavazunk még egy korrupt politikusért
Úgy teszünk mintha bármelyik minket képviselne
Miközben az adónkból a kapitalizmust építette
Megígéri a szebb kertet gyümölccsel benne
Majd leszid mikor az almát helyette megetted
Isten is pont így tenne
Ha még itt lenne
Levette rólunk a szemét
Már szúrta az övét a szemét
Folyton csak elveszünk nekünk semmi se számít
Mikor adtál utoljára a világnak bármit?
Még magadhoz se ragaszkodsz
A változásból lett többlet klikkbe kapaszkodsz
Mikor voltál kontaktban a külvilággal a képernyőn kívül?
Ami meleg de ha lezárod akkor idővel a képernyőd kihül
Mikor ültettél egy fát?
Nem kitépted hogy legyen csomagolás
Mikor védtél meg egy életet?
Ahelyett hogy félelemből megeszed vagy eltaposod mint a férgeket
Mikor gondolkoztál tisztán?
Úgy hogy nem szívtál vagy ittál
Mikor nem szégyellted a tested?
Mikor a legdrágább ruhákat megvetted
Mikor nem voltál aljas?
Úgy hogy nem a te érdeked hajt csak
Mikor hajtottál fejet?
Bárminek ami feletted lehet
Mikor ragaszkodtál utoljára?
Mielőtt kidobtál valamit a kukába
Minek van még itt értéke?
A lassan tüzelnivaló tudásnak
Minek van eredménye?
Minden manipulált statisztikának
S mit teszel ha majd a tenger kiárad?
Majd a vezéred a két karját kitárja
S mit teszel ha a torkodon akad a világ majd?
Könnyes szemmel a beleidet kihányva
Gondolkozz el
Mit tettél ebben a világban?
Ahol mindenki azt gondolja
Minden kurvára hibátlan
Úgy teszünk mintha minden rendben menne
S nem vesszük észre hogy pusztulunk el benne
Biztos azt hiszed
Hogy a hájas segged a tv elől
Majd felpréselik egy hasonló bolygóra
Amivel megismételhető a tortúra
De ez csak vágyálom
Minket itt hagynak lángágyon
Ropogósra sülünk majd mind
Akkor nem leszünk különbek mint az étel amit magunkak sütünk
De ahogy ismerem az embereket
Ha valaki elmondana mindent amit el lehetett
Az emberek kinevették
Az emberek utálták
Az emberek sírtak
Az emberek szerették
Vagy leköpték
De ez régen volt
Most ha valaki mond valamit
Megnézed az interneten mert az biztosabb
Kidobjuk a tudósokat mert nem termelnek tőkét
S ha elfogyott a lazac akkor halászunk majd tőkét
A társadalmunk karmája egy böllér
S mi legördülő hús vagyunk vár ránk a tölcsér
Mert minket is sorozatgyártottak
Lehallgatják minden egyes szavad
Folyton látnak a kamerádon át
S mit meg nem adnék hogy a semmi társadalmába
A valami hozzon egy kis változást
Felmérik hogy mit ennél meg
Meddig mennél mit tennél meg
Mert neked is van egy ügynököd
Aki akkor nyomja meg a gombot amikor túl veszélyesnek gondol
Van még itt olyan valójában
Aki azt mondja amit gondol?
Vagy te is azt mondod amit lehet?
Hogy az oligarchák ellen tenni semmit sem lehet
Azért mondjunk igent mert még senki nem próbált nemet
Most azt gondolod hogy valami baj van velem
Biztos drogot vagy antidepresszánst szedem
Hogy ilyeneken töröm a fejem
Mikor tömör az öröm az interneten
A hamis mosolyok a törött üvegeken
Mi más ha nem az emberek görbe tükre terem?
De mit nekünk önirónia?
Mikor a kondi terem tükrének számunkra nincs mit kirónia
Mert szemében mi mind királyok vagyunk
Erősek és valódiak
Paródia való igaz
Hogy ez a sok izom és magadba tömött szar megfog óvni majd
Szeretném látni az arcod
Mikor magad a halál pillanatában összeszarod szorongatva a sok értéktelen holmidat
Imádom látni ahogy két ember már nem tud egymásra reflektálni
Sokkal jobban fókuszálnak arra hogy nyomkodásban a másik meg mer állni
Mert ebben a világban egy szabály van
Lehet hogy lángokban áll minden de neked nem kell látni
Elég ha csak nézed
Mert a virtualitásban a végeredmény szép lesz
S cserébe a vitalitás már nem ér egy misét sem
S tudom ez mind olyan idétlen
Mond csak jól vagy?
Nem fáj így élni szótlan?
Mikor a csontjaid ropognak s a nyakad egyre többet fáj
Ha jelez a fekete kijelző nézel egyre többet rá
Nem hiányzik az hogy mozogj?
Mikor órákra egy székre ültetnek pénzért
S pakolhatod a sok dobozt
Mert a futószalag szimbóluma a végtelen éhség
Megépült Atlantisz
S eltört a vészfék de majd elér a mélység
Mert ez mind sekély még
Ezek még csak partra sodort döglött bálnák
Szárazföldre vetett márnák
De ez mind elrendeltetett
Bárcsak látnád
A föld alatt fekvő csontlemezeket
A medreket amiket feltöltöttek nemzetek
A határok amiket háborúkkal nemzettek
S ha azt mondták lőj te megtetted
Azt dadogtad meg kellett
Vajon 100-ból
Hány ember lesz?
Aki nem csak parancsból
Hanem ösztönből
Érzésből és tapasztalásból
Akit a manasz ha pártol
Független minden párttól
Talán ha a gyárak betömnék a kéményeket
Látnánk a várostól fényszennyezett eget
Amihez már egyre messzebb kell menni
Nem hittem Hamvasnak mikor először olvastam hogy innen már sehova nem lehet menni
Szeretnék egy emberi világban ember lenni
Talán azért csalódok itt mindenben ennyit
Szeretnék valami olyat írni amit nem felejtesz
Ami beléd ég és ott lesz az utolsó percekben
Egy rejtjel ami elméket kelt fel
Amit egy óvatos kéz a kamerák elől az erdőben rejt el
Szeretnék minden gönctől és hibás gondolattól megválni
Mindent levetve a csillagok takarója alatt meghálni
Szeretném egyetlen pillanatra a halált nem látni
Talán hülye lennék és boldog ha ettől tudnék megválni
Hát kinek mi jutott annyit is ér
Ahogy egy bölcs oligarcha mondaná
De ahogy fáj ez pont annyit is ér
Elhordja a szél mert mész és lösz a táj
S mi a büszkék mindegy hogy pirosak vagy kékek
Feketék fehérek demokraták vagy az ellentéte
Egymást szidva nézzük hogyan hullunk a sötétbe
S a másik a haját tépve mindenből mit sem értve
Nyugodt szívvel mászunk fel a székre
Kár hogy az életbiztosítás érvénytelen ha itt a világvége a Föld nem lapos
De elég messze sétáltunk ha lenézel látod ez itt a széle talán nagyobbnak rajzoltuk magunk a valóságnál a térkép közepére
Magasak a felhőkarcolóink mégsem értünk isten közelébe s ha nem öltük volna meg talán közbelépne
Csak szeretnéd ha evakuálnának de senki se jön meg
Érted(?)
