Mi van ha akit igazinak hittünk
Eltűnt nyomtalan? Nyomában loholva egy hontalann
Épp oly korhatag tolla alatt vérben áznak az oldalak
Hiányzik az illatod hogy átölelj és táncolj
Hogy együtt faragjunk a szegénységből boldogságot
Hiányzik a mosolyod és az hogy bort igyunk
Hogy egy sötét szobában a dropnál ordítsunk
Jobban hiányzol minden drognál
S jobbnak hiszlek minden jónál
Talán mindez csak azért van mert halott vagy
Te bíztattál a legtöbbet és naponta hallgattad a dalomat
Tagadni kár míg lesz ki olvas a legnagyobb fanom vagy
Rám nem vár senki idefent mert aki itt van idebent
Annak ez a világ már idegen s lehet mással van odalent
S találhatok még hasonmást olcsó pótlékot
Ki mellett az ember olykor eldorbézol
De mi értelme lenne?
Ha nem lehetek az egyetlennel
Te ismertél
Tudtad ki vagyok
Sokan még a nevem se tudják
Arcom se látták
Csak fantáziálják
A halál alászolgáját
A te tested vonalai vonultak a vásznon
A te szavaid szelíd szelére vágyom
A te szád szólt szépen
S a te szíved égett a sötétben
Most egyedül vagyok fekete mécses
Törött keretben kusza vonalak közt
A néma csendben ropognak ujjaim
Míg lassan szám összevarrom
Mindenki azt gondolja mindig minden róla szól
Borzasztó hogy korhadó kedvesem nem hallhat
Már rendesen mikor sírok üvöltök reszketek
Csak néma csend felel s arcom előtt megjelensz
Ahogy nyári napokon közösen futunk
Átverünk másokat és jókat napozunk
Cigiket tekerünk és bort nyitunk
Táncolunk és mindent felborítunk
S ha kell leírom ugyanezeket a dolgokat ezerszer
Hogy tényleg tudja mindenki
Hogy a Renit hogy szerettem.
