A szürke hétköznapokban nem kell twerkelj az úrnak
A sátán úgyis élve megnyúz majd
Csak mondani kell ameddig a szív engedi
Míg a tüdő levegővel s az ér vérrel teli
Ha éhbérrel kell is de beérem
Akár annak is a felével
Aki a kisujját nyújtotta
A képzeletbeli kezével
Az idő s a tér előttem letérdel
Ha véget vetek nekik az nem személyes
Az már emelkedett és személytelen
Nem tehetek róla hogy más a szemléletem
Csak hazugságot látok a szentképeken
Ahogy az akkori oligarchák az utolsó vacsorán
Részegen nevetnek a halandzsában hívő népeken
Akár a lobotómia áthatolva több rétegen
Léket hagy az elméteken
Ezek elsüllyedt hableányok
Megdöntött elméletek
Morzsák a kuka mellett
Míg másnak egytálételek
Talán az őrületem a legnagyobb végjegyem
S ha jobban belegondolok másra nem is emlékezem
Csak magamra ahogy sorra ér a retorzió
Csak egy apró porszem vagyok a szőnyegen
Míg az univerzum egy hatalmas porszívó
Az igazság az hogy tegnap mindent jobbnak
Mondtam volna az igazság az hogy jobb volna
Holtan legalább nyugodtan sírnék a síromban
Romokban a felszínen vagy egyben a föld alatt
Ha lent lesz minden
Akkor ki az aki fönt marad?
Vajon ismertetek valaha?
Vagy csak kevésbé voltak józanak
Akik engem hittek részegnek
Magukat oly délcegnek
Ők talán nem is emlékeznek
Felettem hatalma van az emlékeknek
S nem volt ilyen már régen
Hogy eleresztettem s a kezem
Önmagától gépelt
Grafomániának nevezték ezt
Én kevesebbel is beérem
Nem vers ez
Nem rap és nem zene
Nem tanítás nem ihlet
Nem egy Amerikai iskola és fegyverek
Csak beszélek mert beszélni szeretek
Még ha mindenki be is fogja a fülét
Vagy teleönti forró ólommal
Én nevetve ordítok a szétszakadt
Torkomban lengő hangszálak szépen dolgoznak
A fogak is a füst s az étel alatt jól kopnak
Az indulás mindössze pár perc letérés
Születés emelkedés földet érés vetélés
Körülmetélés majd cérnametélt ebédnél
Nem kell semmit erőltetni kár lenne
Magamon erőt venni
Hagyom had legyetek előttem ti
A célt egy elhagyott ponton jelöltem ki
Ez színtiszta mint mindig
Letépi a ruháid a nyakadat markolja és beindít
Eldob de visszahúz magához
Először feloldoz aztán odabilincsel az ágyhoz
Feszültnek gondolsz pedig mindig lazázok
Berlini falat eszek uzsonnára mit nekem a határok
Gatyába rázok míg ti legfeljebb gatyáztok
Mert csak akkor érvényesültök
Ha valakit megaláztok
Tőlem halálra fagyhat a családod
Majd megkérdeznek róla és azt válaszolom
Tisztelt választópolgárok -Boldog Karácsonyt!-
