Virágzó rózsabokrok fent a rózsadombon
A királylány egyetlen feladata hogy szórakozzon
Majd jön a herceg fehér Bentlyvel menti meg a várból
Ahol eltiltották szegény királylányt a baszástól és a drogozástól
Még csak 9 éves vagy mondja szomorúan az apja
Már 9 éves vagyok a kiskirálylány így dördül haragra
Önálló két lábon járó árú
Megveheti bárki bárhun
Csak az árát fizesse meg
Utána mit se számít mi lesz vele
Te is csak test vagy
Amivel kiszorítasz teret
Árad van és egyaránt kereted
Beáraz minket a rendszer
Remélem a víz eláraszt mindent majd egyszer
A fejek felett összebújnak a cseppek
Szürke gomolyfellegekben
Hullanak majd hirtelen a földre csapódnak
Fák levelein gördülnek végig
Hosszú ez az út de nem érzem magam becsapottnak
Boldog vagyok hogy bolond voltam én is
Mint sok más zseni
Ki nektek nem emberi
Nekem barátom
Ki feledteti halálom
Ha várom s ha nem
Néha semmire sem szabad igent mondani
Fontos a nem pedig nem is fontos a nem
Lehetsz fiú vagy lány mindegy hisz ég a vágy
Akár a temetőben az utolsó gyertyaláng
Fekete márványtáblám alatt megtalálsz
Telnek a napok
Telnek a lapok
Telnek a poharak
Telnek a kosarak
Felébredés után rögtön a halálra gondolok
Ma is cserbenhagyott az élettől ódzkodok
A hajamba fogódzkodok míg letépem arcom
Majd lassan visszamászik a csontjaimra dacból
Feltápászkodok megöntözöm a növényeket
Az asztalhoz ülök összeőrlöm a növényemet
Már 11 van kibontok egy sört és rágyújtok
Most kicsit kevésbé fáj
Vagyis ezt hiszem
Ugyanúgy fáj
Csak minden nap egyre kevésbé érzek
Az érzelmek férgek
Mindenkit felemésztnek
A mocsárban úszik a fejed egy kosárban
Nem hiszek a csodákban nem kell a csodálat
Mindenki hagyjon a picsába
Ez önszolgálat s nem kell hozzá alázat
Sem tisztelet
Ez puszta önismeret
A labirintusban minden kanyart ismerek
Magamat vezetem nem vezetnek istenek
Magamat segítem nem kell megsegítsenek
Ha véletlen belém férkőzöl megsemmisítelek
Mise se lesz
Se mi
Semmi sem kell
Elég a levegő
Elég a víz
Elég az étel
A legkevesebbel beérem
Nem kell a sok érme
Sem az érdemérem
Engem igazán az élet éltet
Nem kell hogy érted éljek
Ez nem érdek élet
Nem számít hogy érdekel e
S nem válaszolok ha kérdezel se
A magány választás
A személytelen útja
Mert ilyenkor kár lenne
Bárkinek hazudni mindent tudva
Ilyenkor ismered fel önmagad
Belül ledöntesz több falat
S mögöttük valami
Alkalmanként fönt marad
Te neki indulsz
Seprűvel és szeretettel
Egyszer ezzel
Egyszer azzal
De mire rendet raksz bent
Valaki mindig összejárja cipőben
Ledobja a táskáit a kanapéra kidőlve
Az üvegasztalhoz koppan a cipője
Néha nincs más csak tompa kopogás
Máskor sípolást hallgatok így telnek hajnalok
Vagy valaki épp beszél látom arcát s szemét
Ahogy a lelkemből a lelkembe befele néz.
